T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Az erdőgazdálkodás Somogy megyében

azt jelentette, hogy a jobbágyok csak egy fél évig legeltethettek saját, elkülönített legelőjükön, a téli hónapokban a földesúr sertései túrták azt fel. Az erdei felügyelet, tehát a vágások kijelölésének joga is a földesúré volt, aki akár a fák teljes kitermelését és elszállítását is elrendelhette, mivel azokkal ő rendelkezett egyedül. A helytartótanács is belátta, hogy a makk- és gubacsszedés jogának fenntartása nem biztosítja a jobbágyság zavartalan legeltetését, s a hozzá felterjesztett legelőelkülönözési perek ügyiratait több ízben vissza is küldte azzal, hogy az úriszék, ül. törvényszék e téren lehetőleg létesítsen egyezséget a felek között. Az egyeztetési kísérletek azonban rendszerint nem jártak sikerrel, és 1848 után a legelőelkülönözésnek ez a felemás volta újabb fegyvert adott a földbirtokosok kezébe a volt jobbágyság ellen. Az úrbéri periratokból értesülünk arról, hogy részint a birtokok bérbeadásával (Magyaratád, Mosdós, Szentbenedek), részint a birtokregulációkkal (Toponár, Zamárdi, Jut, Megyer, Sámson, Szőlősgyörök, Sánc), részint pedig az erdők kiirtásával kapcsolatosan (Csorna, Bárd, Pusztakorpád, Kisberény, Kónyi) 15 helység faizása szűnt meg 1848-ig.

125 A földesurak általában arra törekedtek, hogy a jobbágyok maguk mondjanak le faizásukról, illetve minthogy ezt elérni nem tudták, kedvező feltételű irtásokból nyerhető olcsó fával akarták a jobbágyokat arra bírni, hogy az úrbéri faizást ne gyakorolják, illetve az ennek ellenszolgáltatását képező ölfavágást és fahordást ne teljesítsék. Később, az önkényuralom idején meginduló úrbéri perekben ezekre hivatkozva akarták őket az úrbéri faizásból, azaz az ezzel kapcsolatos erdőelkülönözésből kizárni. Ez történt többek között Böhönyében, ahol gróf Festetics 1842-ben az erdőirtásnál levő sok fára hivatkozva a jobbágyoknak megtiltotta, hogy az egyik erdőrészből faizzanak. Bőszénfán 1846-ban ugyancsak eltiltották a jobbágyokat az egyik erdőrészben gyakorolt faizásuktól. A Csurgóújvárosiaknak pedig lakóhelyüktől oly messze jelölték ki azt az erdőt, ahonnét úrbéri fáikat hozhatják, hogy a közeli irtásokból sokkal olcsóbban kaptak fát, mint amennyibe az úrbéri fájuk KÁL Úrbéri periratok. Idézett helységek. 85