T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

Szekszárdról, Pécsett pedig akkor csak jogra vagy orvosira lehetett menni. Közel állt hozzám a fizika, nagyon élveztem világos összefüggéseit, a logikus levezetéseket, a képleteket. (1944-45 telének legizgalmasabb napjaiban számtanpéldákat oldottam meg, több füzetet tett már ki e levezetések hosszú sora.) Két szemeszter elvégzése után azonban kiderült, hogy Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen nem számítják be az orvosi évet a fizika szakon, noha Ernst professzor úrnál mindkét félévben kitűnően kollokváltam, így aztán - szüleim beleegyezésével - újra kezdtem az egyetemet: magyar-történelem és művészettörténet szakon. Az egyetemi évek nem voltak könnyűek: 1946-48 között Horváth János oktatta az irodalomtörténetet, élmény volt mindegyik órája. Történelemből Domanovszky Sándor előadásai lelkesítettek, a művészettörténetet Gerevich Tibortól tanultuk, aki csodálatos diákon mutatta be a szebbnél szebb reneszánszkori itáliai alkotásokat. Oroszlán Zoltán klasszika archeológiát tanított, most is előttem vannak az órákon vetített csodás görög vázák, antik alkotások. Váczy Péter Európa születéséről tartott féléves előadássorozatot, stb. A két évet alapvizsga zárta le. Én Alföldi Andrást hallgattam ókor történetből, náluk is laktam, még Lengyelről ismertük a családot, nyaranként találkoztunk a Fürdőben. 1947-ben a fiuk külföldön megbetegedett, s az egész család Svájcba költözött. Maróth professzor úrhoz kerültem az alapvizsgán, s noha nagyon szerettem és tudtam is az ókort, ez a vizsga nem sikerült. Maróth professzor urat nagyon felháborította, hogy én az Alexanderről feltett kérdése után nem Nagy Sándor életrajzát mondtam el, hanem Alexander Severusról kezdtem beszélni. A magyar történelem vizsgám Deér Józsefnél kitűnőre sikerült, s a két professzor végül is közös jegyként elégségesben állapodott meg. Nagyrészt ez (a „csakazért is" effektus) - és az, hogy Horváth Jánost egy nekem nem rokonszenves professzor váltotta fel az egyetemen, az irodalmi tanszéken volt az oka annak, hogy 1948 után elsősorban a művészettörténet és a történelem tanszékekhez kapcsolódtam. Letettem a görög érettségit és megpróbáltam kivonni magam az egyre hevesebb politizáló irányzatok hatása alól. 8