T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Tolna városának települése a 18. században

sították a bírák és esküdtek megválasztását és rajtuk keresztül a mezőváros számára egy minimális önrendelkezési jogot (beleszólási jogot a betelepülések engedélyezésébe, kisebb vétkekben az ítélkezés jogát stb.) A bíró és a nótárius „restaurációjára", megválasztására minden év Szt. György napján került sor, amikor is a földesúr két magyar és két német jelöltje közül választhatott bírót, illetve kisbírót a mezőváros lakossága. Az új földesúrnak más elképzelései voltak a jobbágyai beszolgáltatási kötelezettségeiről, mint a katona földesuraknak, annál is inkább, mivel ő már rendelkezett Tolna megye területén birtokokkal és ezek „megszervezését" illető tapasztalatokkal is. 1733. június 8-án kelt az-az új urbárium, amelyet báró Apponyi Lázár adott ki Tolna mezőváros részére magyar nyelven. Érdemes felidéznünk ennek - 16 pontból álló - rendelkezéseit. A földesúr, mint Tolna városának és több hozzá tartozandó jószágnak örökös földesura, a városbélieknek a következő urbáriumot adta ki: 1. Minden gazda évenként 4 forintot tartozik fizetni. 2. A zsellér, kinek sem háza, sem egyéb beneficiuma nincs, 2 forint 30 krajcárral adózik. 3. A mesteremberek a mesterségük után az első osztályba tartozó „ollyan tudnya illik mint Lederer vagyis Kovács egy-egy forintot" ad, a kisebb osztályba tartozók pedig 30 krajcárt. 4. Minden vonós marha után, akár ló vagy akár ökör, 30 krajcárt tartozik fizetni „egyib marhát pedigh a ki számossabbat tartana, attul tartozik convenyiálni az urasággal, idegen Marhát pedigh nem szabad az uraságh hire s szabadságha nélkül befogadni". 5. A hosszú fuvar helyett 30 forintot kell fizetniük (ez a hosszú fuvar Apponyig (Nyitra m.), illetve Pozsonyig történő szállítást jelentett volna). 6. „Az nemes vármegyében 12 rendbéli forsponttal és annyi kocsival tartoznak, és ahova fogh kivántatnyi képessen való Levél hordozással, s követekkel tartoznyi fognak." OL. Festetics lt. III. A-96. A ránk maradt részletes megyei összeírások szerint a bíró és a kisbíró (minor judex) közül az egyik mindig magyar, a másik német nevű volt. OL. Festetics lt. III. A. 132. 355