T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A külföldi iparosok beköltözésének hatása a gazdasági életre Magyarország dél-nyugati részén a 18. században

között találjuk a legnagyobb arányban a külföldön születetteket, a mesterségüket a határon túl elsajátító mestereket. A kéményseprő fiaival (akik egyben legényei és utódai voltak) Tolnára Svájcból érkezett, Kaposvárra pedig az ausztriai Stájer tartományból. A török uralom a XVII. század végén felszabadult területeken nem voltak kéményes házak, csupán romok. A század második felére azonban már felépültek a földesurak kastélyai, a nemesek udvarházai, a megyei városokban középületeket, a mezővárosokban nagyobb magánházakat építettek. Egyre nagyobb szükség volt a kéményseprőre, aki nemcsak tisztította a kéményeket, hanem munkájával elhárította a tűzveszélyt is. Ezt a mesterséget a szakirodalom olasz „találmánynak" tekinti.

4 Ugyancsak új iparágnak számított ezen a területen az óriásmesterség, amelynek müvelője ugyan már Tolnán született, de mesterségét Bécsben tanulta, s a későbbiekben is ott szerezte be szerszámait, eszközeit és az óriásmesterség üzéséhez az óraalkatrészeket. Ő látta el azután nemcsak Tolna oppidum, hanem az egész környék ez irányú szükségletét, éppen úgy, mint ahogyan a kéményseprők körzetébe is megyényi területek tartoztak. Vitatható, hogy a kézműves mesterségek sorába sorolható-e a kirurgus, a sebész. Mohácson az „opifici" fejezetben szerepel a két sebész, akik közül egy Karintiából érkezett. Mindketten a budai egyetemen, tehát már a határon belül szerezték képesítésüket.

5 Ezt követően az építőiparban találjuk még a külföldről érkezett kézműves mesterek legnagyobb arányát. Ez nem csodálható, hiszen a háborúban elpusztult területeken nem csak a földesuraknak, hanem a betelepülőknek is házra volt szükségük. És azok a régi hazájuk megszokott házait kívánták otthonokul és nem földbe vájt kunyhókat vagy szükséglakásokat, amelyekben a háborúk által földig lerombolt hajdani szép városok lakói a XVIII. században életüket tengették. Ebben az iparágban a mesterek 52 %-a született külföldön. Az ácsok és kőművesek Tolnára főként az akkori Német-római Császárság (ahogy ők írták: az Impérium) területéről érkeztek, főleg a nyugati tartományokból: bajor, sváb földről, 4 Szulovszky János: Füstfaragók. Debrecen, 1992. 32. 5 Itt jegyzem meg, hogy Tolnán is feljegyeztek két kirurgust, de ezek a városigazgatással kapcsolatos kérdéskörben, a tanítók, bábák stb. között szerepelnek. 327