T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

előadást, s megkíséreltem az utakat rekonstruálni, a vizek helyzetét áttekinteni. Ebben a munkában nagy segítségemre volt az Intézet ügyes rajzolója, férjem tanítványa: Fonyódi Valéria. A jelen is tele van tennivalókkal. Megkeres - esetenként - az Egyetem és Pécs város történeti alapítványa. Az előbbi különösen nagy örömet szerzett nekem azzal, hogy - Majdan János aktív közreműködésével - 1997-ben megjelentette a Pécsi dohánygyár története c. könyvemet. A Pécs város történeti alapítvány lelkes ügyintézőjével: Vonyó Józseffel, ugyancsak gondoskodik tennivalókról. Mindig ünnep, amikor a hozzám tartozó dualizmus korának kutatói újabb és újabb mozaikkockával, előadásokkal, tanulmányokkal járulnak hozzá Pécs homályba vesző történetének rekonstruálásához. Az évente visszatérő rendezvények, a Vonyó József szerkesztésében megjelenő kötetek a város és a történettudomány szoros kapcsolatát reprezentálják. S gyermekkorom távoli kék hegyei igazi otthonommá váltak. Ebben az évben (1998) még egy nagy öröm ért: a Kaposvári Tanítóképző Főiskolának címzetes főiskolai tanára lettem. Szeptemberben meghívtak, hogy a leendő tanároknak, a most pályakezdő fiataloknak tartsak előadást. A tanítói hivatásról beszéltem, s elvonultak szemem előtt mindazok, akik engem oktattak: a falusi, a világító „lámpás" szerepkörét betöltő tanító bácsitól a nagy tudású, de ugyancsak az oktatást hivatásának érző egyetemi tanárig. Jó volt látni a fiatal, lelkes arcokat és hallgatni, megválaszolni kérdéseiket. A pálya íve ezzel vált teljessé. S ez már a Ma. S ha innen tekintek vissza erre a rövid életrajz-összefoglalásra, akkor nem tagadhatom el magam előtt sem: a hiányérzetemet. Sok kedves barát, támogató és segítő kolléga felsorolása, megemlítése és több, élesnek tűnő hatás, országos események hiányoznak, kimaradtak ebből a curriculum vitae-ből. De nem is az volt a célom, hogy éltem egészét bemutassam. Azt szerettem volna kiemelni az évek sodrásából, amiket alkottam, azt, hogy milyen müvekkel szerettem volna nyomot hagyni magam után. Joggal vetheti fel bárki, hogy ezek a müvek, alkotások emberekhez fűződnek, együtt haladókhoz és külön utakon járókhoz. Emléküket őrzöm, de név szerint nem említem őket. Távol áll tőlem az, amit Ady mondott ki először nyíltan: „Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak". Én a munkáimat szerettem volna megmutatni, 31