T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Dunántúli kisvárosok pályái (összegző elemzés)

meléssel foglalkozott, jórészük kisközség volt, de akadt köztük néhány nagyközséggé alakult járási székhely is. Ezeknek a településeknek határában általában egy-egy jól működő nagybirtoküzem, uradalom volt, és népességüknek jelentékeny részét képezték a mezőgazdasági alkalmazottként dolgozó gazdasági cselédek és munkások. Ha ismét a térképre tekintünk, azonnal szemünkbe ötlik, hogy a mai kisvárosok közül az igazi karriert, a gyors felemelkedés és átalakulás útját a Balaton melletti települések járták végig. S ennek oka is nyilvánvaló: a XIX. század utolsó évtizedeiben elkezdődő, majd egyre inkább nekilendülő idegenforgalom képezte az alapját ennek a fejlődésnek, fellendülésnek. Másutt a később nagyobb figyelemre méltatott bányászat vagy a közeli nagyváros messze kiható vonzása lendített nagyot a fejlődés kerekén. E települések nagy részére azonban az volt a jellemző, hogy már az egész korai időktől egy vidéknek nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi centrumai is voltak. Nem elhanyagolható tényező, hogy többségükben több vallásfelekezetnek nemcsak temploma, imaháza, hanem magasabb iskolája is volt, amely a környékből a hasonló felekezetűek számára központot jelentett, s a sokszínű vonzásnak egy külön ágát alkotta. De volt e települések többségében kórház, posta, távírda, az akkor még ritka telefon, de találunk ezekben más kulturális és egészségügyi „intézményt" is (pl. patika, körorvos, állatorvos), azonkívül volt egyesületi élet, vasútállomás stb. Ugyanakkor ebben a településtípusban, a ma 30 ezer főnél kevesebbet tömörítő kisvárosok elődeiben, amelyekben akkor általában 2 ezer feletti lakostól 15 ezerig találtunk lakosokat, - még a századforduló utáni első évtizedben is megvolt az a belső kohézió, amely - rendszerint a helyi sajtón keresztül vagy ha az nem volt, a falu vezetőin, képviselőtestületén át szűrni tudott és sajátos helyi atmoszférát teremteni. Éppen ezért meg kell állapítanom, hogy a forráscsoportok mindegyikének vizsgálata önálló, sajátosan helyi és csak a saját múltjára építő település képét mutatja. Ez volt akkor és lehet újból egy erős, összetartó közösség alapja. FORRÁS: Dunántúli kisvárosok pályái. (Összegző elemzés.) Előadás Baján, 1990. február. 308