T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A település hálózat változása és ennek okai a Dél-Dunántúlon (1850-1914)

útján vagyonilag erősíttessék, és ezúton boldogulására irányuló törekvéseiben támogatva a kivándorlás, sőt a mindinkább veszélyes jeleket öltő egy-gyermek rendszer egyik lényeges oka megszüntettessék - épp annyira veszedelmes, ha ezen parcellázás, most jelzett nemes céljainak teljes figyelmen kívül hagyása mellett, egyes üzérek jogosulatlan anyagi érdekeinek korlátlan szolgálatában, éppen a támogatást érdemlő kisbirtokos osztály kizsákmányolására vezet." Példaként a Felsőbükki pusztán kb. 1500 holdon folytatott parcellázást említi, amelyet gr. Forgách Eszter, férjezett Ladányi Miklósné vett meg a rokonaitól, majd teljesen megterhelte bank- és egyéb kölcsönökkel. A férje ezt kezdte kiparcellázni és állítólag mint a főispáni jelentés írja - 1100 holdra akadt is vevő, többnyire szomszéd falubeli lakos, néhány cselédember és több távoli vidéki. Ladányi közben a parcellázás idején mint gróf Niczky Miklós szerepelt. Amikor a jelentkezők egy része már kifizette a vételárat, a bank zárlatot rendelt el a birtokra. Annyit sikerült elérni, hogy a vevő felek a megvett ingatlan évi termését beszedhették, de a fizetett vételárak is biztosítatlanul „úgyszólván a levegőben lógnak". Utóbb ennek az ügynek nagy sajtója is lett, még az egyik somogyi képviselő is panamista hírbe keveredett, s a per csúnyán elhúzódott, míg végül a kisgazdák által megvásárolt birtokrészeket át lehetett vezetni a telekkönyvbe.

57 Az ilyen ügyek ekkor már szinte általánossá váltak. Idegen birtokosok szereztek földeket és parcelláztatták azt ki. 1909-ben Ypsilanti herceg kiterjedt birtokát akarták parcellázni. Végül a földmüvelésügyi miniszter rendeletben utasította az alispánokat, hogy jelentsék a törvényhatóságaikból a 100 holdon felüli birtokeladásokat, mert azokat rendszerint spekuláló földbirtok parcellázok vásárolják meg.

59 A településhálózat alakulásában ezeknek a telepítéseknek nem volt nagy hordereje, mégis beszélnünk kellett ezekről is, hiOL, Miniszterelnöki lt. Kapotsfy főispán bizalmas jelentése. K. 26. 19083907. Somogyvárrnegye 1908 és 1909. évi számai, továbbá u.o. 1910. december 18. 288. sz. 2. Somogyvárrnegye, 1909. okt. 21. 241. sz. 4. p. Uo. 1919. december 7. 279. sz. 4. p. 284