T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A település hálózat változása és ennek okai a Dél-Dunántúlon (1850-1914)

A következő kérdés logikusan következik ebből: milyen átrendeződés következhetett be az egyes változó időszakokban? A közvetlenül a forradalmat követő időszak fő átrendezését előmozdító úrbéri perek hatásáról már beszéltünk. Szót ejtettünk az iparosodás és a közlekedés hatásáról is. De nem szóltunk még a közvetlenül a mezőgazdasággal kapcsolatos változásokról, amelyek ezt a „mélyréteget", a kisközségek helyzetét érintették elsősorban. A századfordulón ezen a területen a filoxéra okozta szőlőpusztítás, a nagy kivándorlási hullám és a falvak népességszámának szinte tragikus zuhanása (amely felszínre hozta az egykekérdést,) a telepítés kérdését ismét a központba állította. A parasztság számára az egyetlen biztos érték, a független megélhetés forrása a föld volt. A századfordulóra megnőtt a föld értéke, az árak emelkedtek. A telepítések egyik fővonala helyi kezdeményezéssel indult. Egyik hajtó ereje Somogy megye közgazdasági felügyelője, gróf Széchenyi Imre volt, akit a nagy filoxéravész után szőlőtelepítési kormánybiztosnak neveztek ki. Elképzelése szerint a Balaton homokos partján kell a szegény nép számára immúnis területen szőlőbirtokot létesíteni. E program keretén belül a földmüvelésügyi minisztérium 1891-ben Balatonkeresztúr határában kibérelt herceg Festetics Taszilótól 317 kat. holdat, 35 évi használatra, holdanként 11 korona haszonbérért. Az első öt évben a letelepült gazdának nem kellett semmit sem fizetnie, de a hatodik évtől már annyi bért rótt ki rá az állam, hogy a 35 évi haszonbér megtérüljön. Ez az öszszeg a Somogy c. lap szerint holdanként évi 4 korona volt. De 35 év után a sok fáradsággal beültetett és virágzóvá tett szőlőbirtok a régi tulajdonosra szállt vissza.

5 A régi mechanizmusok csodálatosan sokáig éltek! E Balaton-parti szőlőültetvények 1903-ban már virágzó telepet alkottak (Mária telep), amely nagyrészt a csemegeszőlő értékesítésével jutottjómódhoz.

51 Ez nem volt tehát végleges letelepítés, noha Széchenyi elsősorban a zalaiakat akarta itt megtelepíteni, akik a vész miatt vesz50 Gróf Széchenyi Imre és a Balaton parti telepítés. Somogy, 1891. január 13. 2. sz. 1. p. 51 Hirsch Alfréd: Somogy vármegye gazdasági monográphiája. Budapest, 1903. 25. p. 282