T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)
Rendhagyó válogatás egy életműből
kák konkrét eredményeit beszéltük meg. A vélemények ütközése és egyeztetése jó alkalom volt arra, hogy a tudományközi módszereket is elsajátítsa az ember. E megbeszélések egyik legizgalmasabbika egy bajai tanácskozás volt 1990-ben. Ekkor már folyamatban volt a Csatári Bálint által kezdeményezett kisváros kutatás, amelyben én is részt vállaltam. A bajai konferencián ennek a kutatásnak eredményeit próbáltam - történész oldalról - bemutatni. Ez a korreferátum nem jelent meg. A közös tanácskozások emlékére álljon itt XIV. melléklet-ként ebben a kötetben. Enyedi György bejelentette, hogy 1990-ben nyugdíjba vonul. Úgy gondoltam, hogy én sem állhatok a fiatalok útjába, én is nyugdíjba megyek az év végén. Az én gyermekeim is állásproblémákkal küszködtek, gondoltam: megkönnyíteni az utódok dolgát. Utóbb ezt nagyon megbántam, hiszen nem volt utódom. Aspiránsom: Iváncsics Cecilia Pestre ment, s velem kihalt az Intézetben a történettudomány. Két kedves munkatársam, harcostársam: Babics András és Rúzsás Lajos gyakran kísértett lidérces álmaimban, tovább kellett volna vinnem a zászlót, de már gyengének éreztem magamat az újabb feladatokhoz. Nagyon egyedül voltam. Az első nyugdíjas év rettenetes volt. Ekkor éreztem igazán, milyen nagy segítségemre voltak azok a szorgalmas kezek, amelyek „tisztába tették"/ gépbe írták gondolataimat: Szinetár Judit, Gál Jutka, Tarkányi Anikó és testvére: Éva, Palotásné Ilonka, Hajnalka, Vagyon Erzsike és végül, aki a „slussz-pánik" (amivel Tóth József igazgató-helyettes az utolsó hónapok fergeteges ütemét elnevezte) gépíró-áldozata: Árpásné Frick Dóra. Ugyanakkor arra is rá kellett jönnöm, hogy a tudományos kutatás drágább szenvedély mint ha kártyán verném el a családi vagyont. S ekkor ismét jött a segítség! Váratlan publikálási lehetőséget kaptam! A Tolna megyei Levéltár kutatótermének vezetője: Kárpáti Andrásné Tolna város megírásához keresett munkatársakat és hiányzott a 18. század megírására egy történész. Akit én ajánlottam erre a munkára, az visszalépett. Kötelességemnek éreztem azt, hogy ezt a korszakot megírjam, noha e századnak csak a második felével foglalkoztam addig. Kincsesbányát találtam! A Festetics levéltár tele volt csodálatos 18. századi anyaggal, s a többségük olyan csúnya írással íródott latinul vagy németül, hogy napokba került megfejtésük, s ezzel levezettem minden felesleges energiá28