T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)
200 éves a Simontornyai Bőrgyár
ról, hogy Fried Bernát „nemcsak gazdájuk, hanem apjuk is volt", s ezt azzal támasztják alá, hogy több alkalmazottja 40-50 évig is 94. „szolgált" mellette. Olykor nem is a mester magatartása, hanem a termelés körülményei tették nehézzé a segédek és az inasok életét. A XVIII. század végén és a XIX. század elején dolgozó tímársegédek életének leírásához nem is kellenek történeti források, elég ha a céhszabályok embertelen kikötéseit olvassuk, vagy átgondoljuk azt, hogy milyen is volt a „bőrgyártás" módja akkor. Az áztatás, a szárítás, a kézi munkával elvégzendő szőr és húseltávolítás, majd a gubaccsal, tölgy- és fenyőkéreggel történő cserzés nehéz munkája, a bűzös gödrök és bőrök között eltöltött évek kicserezték az ő bőrüket is, és tönkretették egészségüket. A munkaidő nyilvánvalóan látástól vakulásig tartott, hiszen már a céhek eltörlése után, 1876-ban, is - amikor a munkaidőt korlátozó rendelkezések születtek, és az erkölcsi nyomás is határt szabott a munkaerő teljes kiuzsorázásának - napi 12 órás munkaidőt tüntet fel a bőriparban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése. Adatai szerint a bőripari munkások Dél-Dunántúl üzemeiben az év 300 napján dolgoztak és a készpénzben kapott napi bérük összege 30 krajcártól 1 forint 50 krajcárig terjedt, amelyhez esetenként ellátás és lakás járult. Ugyanakkor pl. a talpbőr darabjának értékét 19 forintban számították. 25 Mindez önmagában is eleget mond a bőripari munkások nehéz, küzdelmes életéről. E tímármühelyt elsősorban az ő verejtékük, izomerejük, szakértelmük és ügyességük fejlesztette és tette egyre jelentősebbé. A gyár megalakulása és története a kapitalizmus idején Az 1870-es és 1880-as években a bőr iránti kereslet megnőtt. 1882-ben pedig megnyílt a Pécs-Budapest, illetve a Gyékényes-Budapest közötti vasútvonal, amelynek mentében A bőrgyár története. 6. 1. - Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. Bp., 1940. Tolna megyei személyi adattár. 620. p. A soproni kamara jelentése. II. köt. II. füzet. 1261., 1263. p. 221
