T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

200 éves a Simontornyai Bőrgyár

A Sió - a szabályozás folytán - távolabb került a Friedek által használt műhelytől, a bőröket mintegy háromszáz lépésnyire kellett szállítani. Ezért a műhelytulajdonos új helyiséget akart szerezni. 1840-ben sikerült kibérelnie a folyó partján álló régi harmincados házat és az uradalom pálinkafőző helyiségeit. Fried Bernát azonban elsősorban arra törekedett, hogy saját házat építsen. Ennek lehetőségét az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc teremtette meg, mert ezután vált lehetővé, hogy - az uradalmi kötöttségektől megszabadulva - háztulajdont szerezhessen. 1855-ben vásárolta meg és építette fel a gyár mai telkén az első épületet, amely műhelyül és lakásul is szolgált. Ez a műhely egy meszes helyiségből és egy cserzőszobából állott, amelyben nyolc cserzőkád volt elhelyezve. Ezeken kívül az udvaron volt még két un. ültető kád.

17 A bőrök kikészítésének módja ekkor még nagyon egyszerű volt. A nyersbőröket feláztatták (erre volt jó a Sió vize), utána mésztejjel és fahamuval meglazították a szőrt, majd kézi munkával eltávolították azt és a felesleges húsrészt. Végül gubaccsal, tölgyes fenyőkéreggel cserezték. A felsőbőröknél még zsírozták is, s ezzel már készen is volt a csizmának, cipőnek, szíjnak vagy lószerszámnak való bőr.

l A tímárműhely fejlődésére nyilvánvalóan kedvezően hatott az, hogy függetlenné vált a földesúrtól. Erre következtethetünk abból a gyártörténeti adalékból, amely szerint az 1850-es években már állandóan 5-6 tímársegéd, néhány inas és több napszámos állott alkalmazásban a Friedek 1855-ben felépült új műhelyében.

19 Ebben az időszakban megnövekedett a bőrök iránti kereslet is, hiszen az úrbéri birtokrendezések befejezése után kialakuló paraszti gazdaságokban is szükség volt szerszámokra, amelyek egy része (lószerszámok, szíjak, stb.) bőrből készült. Az iparosok között is a bőrt igénylő cipész- és csizmadiamesterek száma volt a legnagyobb. 17 A bőrgyár története. 6. p. - A szövegben szereplő „harmincados ház" a vámszedők háza volt, akik egy időben a kiviteli vámnak számító és az áru értékének harmincadat kitevő összeget szedték itt be a külföldre szállított áruk után. 18 Kertay i.m. 58-59. p. - Az „ültetés" a cserzőanyag áthatolásának módjára utaló szakkifejezés. 19 A bőrgyár története. 6. p. 218