T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

200 éves a Simontornyai Bőrgyár

XII. 200 éves a Simontornyai Bőrgyár Az első évszázad Egy nagy múltú gyár történetében rendszerint több olyan tényező játszik kisebb vagy nagyobb szerepet, amely láthatatlan szállal kapcsolja a múltat a jelenhez, sőt a jövőhöz is. Az egyik ilyen fontos, sőt alapvető tényező: a hely, ahol létesült. Simontornya egyike hazánk legrégibb településeinek. Még neve is a helység régmúltba nyúló szálaira utal, hiszen IV. Béla idején, a tatárjárás után 1272-ben Salamon fia Simon alországbíró által építtetett torony volt a névadója. A középkor folyamán több nagy nemzetség birtokolta.

1 Fontosságát azonban nem az egymást váltó földesúri családok emelték ki elsősorban, hanem az a kereskedelmi útvonal, amely már a középkorban áthaladt rajta. A só szállítása mellett Simontornyán hajtották át a középkor emberének táplálkozásában nagy szerepet játszó marhákat az ország keleti, nagy marhatartó tájairól a külföldi piacokra.

2 Az 1543. évi török hadjárat idején Simontornya török uralom alá került , s a törökök az addigi családi erősséget szandzsák székhellyé, kerületi központtá tették, amelyhez összesen 49 település tartozott.

3 A város és a vár 1686-ban szabadult fel a török uralma alól, s a harcok után csak lassan indult meg Simontornyán is a gazdasági Kiss István: Simontornya krónikája. Simontornya, 1938. 21., 297. 1. - Varjú Elemér: Magyar várak. Bp. é.n. 152., 153. p. (Simontornya 1377-ben kapott vásártartási jogot Nagy Lajos királytól.) Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XVI. század derekán.(In.: Somogy megye múltjából, 1973. Szerk.: Kanyar József) Kaposvár, 1973. 56-61. p. Vass Előd: Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása. (In: Somogy megye múltjából, 1972. Szerk.: Kanyar József) Kaposvár, 1972. 60-70. p. Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szerk.: K. Balog János) Szekszárd, 1978. 153-155. p. és Il/a. ábra. Közli: Vass Előd. (Továbbiakban: Évszázadokon át.) 213