T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Szigetvár a kapitalizmus kezdetén

105 eszmei telek után járt volna nekik a legelő, - de ezt a követelésüket a bíróság elutasította. Szigetvár az ítéletet azonnal megfellebbezte. Elsőként azt kifogásolták, hogy a földesúr az un. „összesítéssel" tulajdonképpen birtokot akar cserélni, noha ehhez nincs joga, mert hiszen „Szigetvár lakosai sohasem voltak úrbéresek", hanem „külső szabadalmakkal, kiváltságokkal felruházottak, és pénzen vásárlóit birtokkal ellátott birtokosok". - A legelő-elkülönözéssel kapcsolatban pedig kifejtették, hogy az 1768. évi helytartótanácsi határozat már kimondotta, hogy „ö legelő, mely amúgy is szűk és elégtelen, egyedül a városi községnek használatára hagyasson, minden megszorítás nélkül" A fellebbezés arra is fölhívta a bíróság figyelmét, hogy a periratok hiányosak, a térkép nincs hitelesítve, a legelőterület kiszámítása is hibás, hiszen még a hasznavehetetlen részeket sem tüntették föl. Az uradalom ugyancsak fellebbezett, és azzal érvelt, hogy a 23 éve tartott legelőszemle óta a terület lényegesen megjavult, a „posvány vizek" és bokrok eltűntek, s ezért az alispáni bíróság által megítélt legelő mennyiségét telkenként 3 holdra kérte leszállítani. A királyi ítélőtábla 1866 májusában hozott ítéletet a már Czindery László halála után unokái, - báró Wenckheim Béla és Leontin - felperessége alatt folyó úrbéri perben, s ebben változatlanul hagyta az alispáni bíróság ítéletét. Az újabb fellebbezésre 1868. július 31-én született meg a hétszemélyes tábla ítélete, amely az előbbi ítéletet változatlanul hagyta. Ezt követően került sor az ítélet végrehajtására. 1869. május 20-án bizottság szállt ki a helyszínre, ahol kihirdették, hogy a hétszemélyes tábla és a felségfolyamodványra adott válasz is egyképpen elrendelte a birtok rendezését. A szigetváriak már akkor kijelentették, hogy „miután a végrehajtandó ítéletekkel magukat szerfölött sújtva érzik, a kézi és szekeres napszámoknak kiszolgáltatására vállalkozni nincsen szándékukban." A bíróság a mérnököt azzal bízta meg, hogy minden gazdának egy tagban adja ki szántóföldi illetőségét, s a legnagyobb birtokosok kapják azt a határ legtávolabbi részén. A hosszadalmas pereskedés ideje alatt, 1868-ban kiépült a Pécs-barcsi vasútvonal, amely a községi legelőt keresztülszelte. Az uradalom nem kívánta kárpótolni ezért a helybelieket, minthogy a 203