T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

nagy súlyát és a vele járó nehéz munkát érzékeltem, de most - utólag - erre is nagyon büszke vagyok. Az 1970. év nagy csapással kezdődött. Fél éves betegség után, február 12-én meghalt az Édesanyám. Az a bázis, amelyre a gyerekek nevelése, a családi otthon ellátása épült, megszűnt. Anyám nemcsak az otthonunk őrzője és a háztartás fenntartója volt, hanem - nem lévén még akkor számítógép - ő végezte el az aprólékos összeadási munkákat, százalékolást stb. megbízhatóan, precízen. Az ipartörténeti téma statisztikai összeállításaiban óriási segítséget jelentett ez. Az életünk megnehezült. A mentőkötelet jelentette nekem akkor az a megbízatás, amelyet Kaposvárról kaptam, s amelynek eredményeként született meg Somogy megye dualizmus kori gazdaságtörténetének feldolgozása. Szerettem ezt a munkát, s Kanyar József levéltár-igazgató nagyvonalúsága lehetővé tette, hogy otthonomban dolgozhassam, mert kölcsönözte a kutatási anyagot. Ez a téma az Intézet szempontjából is fontos volt. Ez vezetett be engem a gazdaságtörténet egészének meglátásába. A munka, ekkor is, orvosságnak bizonyult. Ez az évtized sok jót és sok rosszat is hozott. 1971-ben súlyos beteg lettem, s mire felépültem, Babics András nyugdíjba vonult és dr. Bihari Ottót iktatták be az igazgatói székbe. Ez a változás további változásokat vont maga után. Intézetünkbe fiatal, tehetséges kutatók kerültek és az idősek nyugdíjba mentek. Sokáig én voltam a Benjámin, s nehéz volt elviselni, hogy egyszerre, átmenet nélkül kerültem a „Matuzsálem" státusba. Az új igazgató energikus, közéleti ember volt. Hamarosan sikerült kiharcolnia, hogy az egész épület birtokába jutott az Intézet és csodálatosan átépítették. Megkapta a mai, a nemzetközi kapcsolatok kialakítására is méltó formáját. Mi jellemezte az 1970-es éveket? Két dologra emlékszem, amely nagyon elevenen maradt meg bennem. Az egyik az első jugoszláviai vendég megérkezése volt még a régi Intézetbe. Löbl Árpád újvidéki professzort Hanák Péter, egykori professzorom ajánlotta be Babics Andráshoz. Löbl Árpád 1919-ben menekült át a Dráván, mivel az 1919-es forradalomban emlékezetes szerepet játszott. Pécsi felesége volt, és szerette volna meglátogatni a várost. Az ő révén kerültünk kapcsolatba a Hungarológiai Intézettel. Közös rendezvényeink is voltak, és le20