T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A kézművesek hierarchiája és kereseti viszonyai Dél-Dunántúl két vegyes lakosságú mezővárosában a 18. század végén

Ezzel az iparággal rokon, de már a ruházati iparhoz tartoznak a szűcsök. Ez a mesterség - az akkori éghajlati viszonyokat tekintve, különösen az éjszakai lehűlések miatt - nagyon fontos volt. Tolnán négy, Mohácson kilenc szűcsöt jegyeztek fel, utóbbiaknál 5 legény és 3 inas dolgozott. A tolnai négy szűcsmester közül mindössze kettő dolgozott és élt jól, a harmadik közepesen dolgozott, de jól élt, a negyedik pedig közepes minőségű munka mellett nyomorúságos életszínvonalat tudott csak teremteni magának. Három mester a helybeli céhnek tagja, a negyedik a budai szűcs céhhez tartozik. Utóbbi egy özvegyi műhely vezetése céljából jött Budáról Tolnára. A négy mester közül háromnak nyolcad telke volt és saját házban lakott, ezért a mestersége után a megyének fizetett adón kívül úrbéres kötelezettségek is terhelték. A nyomorúságos életkörülmények között élő mester adózó házban lakott és évi 7 forint terhe volt. A ruházati ipar mindkét mezővárosban rendkívül színes volt. Tolnán a szűcsökön kívül bocskorkészítő, csizmadia, magyar és német szabó, német varga, kalapos és kesztyűs mester talált megélhetést. Vegyük sorra őket. Tolnán a leírás 5. helyén találjuk a szemlátomást tekintélynek örvendő kalapos mestert, aki egyedüli mesterként 2 segéddel és 1 inassal jól dolgozott és kényelmesen élt. Nyolcad telke volt, saját házban lakott, úrbéres gazdaként adózott. Mestersége után a megyének fizetett adót. Pécsváradon tanult és a budai céhbe jegyezték be mesterként. Mohácson 5 kalapos is dogozott. Közülük egy érkezett külföldről, de további kettő is idegenben tanulta a mesterséget. Az öt közül három jó, egy közepes és egy rossz minősítést kapott. Az életszínvonalukat tekintve kettő jó, három pedig közepesnek minősített életkörülmények között élt. Négyen laktak saját házban, egy pedig bérleményben. Mindegyikük csupán mesterségéből élt, vagyona nem volt. Céhtagok voltak. Hat legényt és két inast foglalkoztattak. Itt jegyzem meg azt is, hogy a bajor kalapos, aki bérelte a házat, ahol lakott, 26 forint házbért fizetett évente. Figyelemreméltó, hogy Tolnán 1786-ban már megélt egy kesztyűkészítő mester. Igaz, közepesen dolgozott és életszínvonalát III. osztályúnak értékelték, miserabilis körülmények között élt. Pécsváradról települt át Tolnára és „hibás lába" akadályozta ab184