T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Az úrbéri birtokrendezések hatása a Somogy megyei települések alakulására az önkényuralom idején

tönkremenetelek száma arra mutat, hogy a középnemesi birtok egy része Somogyban is erősen megsínylette az úrbéri birtokrendezéseket. Ha viszont a másik oldalról vizsgáljuk azokat a panaszokat, amelyek a határ rosszabb részére szorult parasztok részéről olykor nyílt ellenállásig is elmenő elkeseredett harccal párosultak (Belovár, Szigetvár, Taszár, stb.), vagy megvizsgáljuk azokat az adatokat, amelyek konkréten megmutatják a közös legelőről való kiszoríttatásukat, súlyos anyagi terheiket,

40 akkor azt kell mondanunk, hogy a parasztság került ki vesztesként ebből a harcból. Nem szabad azonban mindezt légüres térben elképzelnünk. A forradalom utáni dermedt csend, a csalódás, a honvédek menekítése, rejtegetése, a hatalom kegyetlen bosszúja, - majd az 1855ben kitört kolerajárvány-, amely falvak népének jelentős részét pusztította el -, s amellett a súlyos adóterhek kegyetlenül nehezedtek a megye minden településére. Az új, gyáros múlttal rendelkező földesurak megpróbálkoztak azzal, hogy ipart létesítsenek a pusztákon. Csorba József munkája számos szeszgyárról, lisztőrlő malomról emlékezik meg az 1850-es évek közepének Somogy megyéjében. 41 Tudunk arról is, hogy Lukafán üvegtáblát, majd porcelánt gyártó manufaktúra dolgozott, és hogy Hárságyon cukorgyár működött. Ezek egyike sem volt azonban hosszú életű. A Somogy című újság szerkesztője Noszlopy Gáspár hajdani titkára Roboz mutatott rá egyik vezércikkében arra, hogy Satzger Bálványosban 400 ezer forintot érő szeszgyárat létesített, amely több 100 munkásnak adott megélhetést, és a környező földesurak burgonyatermése számára piacot, s ezt a kormányzat évi 20000 forint adóval sújtotta úgy, hogy a tulajdonos kénytelen volt a főzést leállítani. Ugyanez a sors érte Zichy István nágocsi szeszgyárát és a hárságyi cukorgyárat is.

42 Nyilvánvalóan ez az adópolitika tartott vissza minden földesurat a „célszerű" modern gazdálkodástól is! Valószínűleg ez is oka lehetett annak, hogy gr. Wickenburg, aki Csorba adatai szerint - Ádándon modern mezőgazdasági felszerelést akart alkalmazni, és Vö. T.Mérey i. m. 1965. 247-251. p. Csorba i. m. Somogy, 1867. december 3. Szeszgyáraink. 173