T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Az úrbéri birtokrendezések hatása a Somogy megyei települések alakulására az önkényuralom idején

Nagyrészt Somogy nagyszámú kuriális zselléreinek tudható be az, hogy pl. Fényes Elek által 1851-ben kiadott geographiai szótárban szereplő Somogy megyei településeket és Csorba József alig 6 évvel később megjelent munkájának ilyen adatait egybevetve feltűnően sok volt a megyében a 200-nál több lélek által lakott puszta (Sári, Simongát, Alsó- és Felsőbü, Tarnóca, Rád, Horvátkút, Görösgál, Vitya, Szőcsény puszták stb.), s ugyanakkor több olyan falu volt a megyében, amelynek lélekszáma nem vagy alig érte el a 200 főt. (Kozma, Révfalu, Bodrog, Csicsó, Csombárd, Drávatamási, Kaposgyarmat, Fiad, Szőlőskislak stb.). Utóbb néhány akkor még pusztaként nyilvántartott település megválthatta magát, mint pl. Teklafalu, Miké, Antalfalu, amelyek később már Oá. községként szerepeltek. Fényes Elek 1865-ben megjelent munkájában még pusztaként szereplő Teklafalunak akkor 460 lakosa volt. s az ugyancsak „népes pusztaként" feljegyzett Németlukafát 248-an lakták. Az úrbéri birtokrendezés tehát a településszervezetet is eltorzította, a földesúri birtokok kialakításával olyan népes településeket hozott létre, amelyeknek még nem volt hivatalos szervezete, jelentős népességük ellenére pusztaként voltak nyilvántartva. Fényes 1863. évi részletes felmérésen nyugvó adata szerint a megyében 44 mezőváros és 262 falu mellett 281 lakott puszta volt.

25 Nemcsak ez az egyetlen, a parasztságra nézve hátrányos vonás, amely az úrbéri birtokrendezések kártékony hatásának tudható be a gazdasági és a társadalmi élet területén. A földesurak mégpedig elsősorban a legtehetősebbek és a politikai szempontból a legnagyobb „hátvéddel" rendelkezők, mint pl. a megye 1849. évi királyi biztosa: Czindery László, vagy a Festetich grófok, a kegyesrendi szerzet - egyrészt a birtokok tagosítása, másrészt a legelő kiméretése idején a határ leghasználhatatlanabb részére szorították volt jobbágyaikat. Ebből a szempontból legfeltűnőbb pere Szigetvárnak volt, ahol a lakosság földjeinek rendbeszedetése címén teljesen újra osztották a város lakóinak szántóföldjeit. Véleményem Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, Pest. 1851. I-II. köt. - Sz. Csorba József: Somogy vármegye ismertetése. Pest, 1857. - A falvak megváltására lásd részletesebben T. Mérey i. m. 1965. Fényes i.m. 1865. 287-384. p. 167