T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A parasztság életútja Dél-Dunántúlon a jobbágyfelszabadítás után

írta emlékirataiban, hogy 1849 őszén, a világosi fegyverletétel után a somogyi parasztok sokáig nem hittek abban, hogy a magyar honvédek vereséget szenvedtek. „Erősen állítják, - írta Madarász hogy hallják az ágyúzást, le-lefeküsznek a földre, füleikkel a földhöz közel erősítik a mondottakat. "Sa másik kép: egy félévszázad múltán, a fel-fellángoló századvégi, majd azt követő parasztmozgalmakban már egészen más a somogyi parasztság, illetve az abból kiszakadt és annak legnagyobb tömegét alkotó agrárproletariátus magatartása. A dunántúli, un. agrárszocialista mozgalmak során 1905-ben sztrájkra buzdító, munkát megtagadó mezőgazdasági munkások és gazdasági cselédek meneteltek Dél-Dunántúl országútjain és földjein, s ajkukon felcsendültek az akkor ismert munkásdalok, a lengő vörös zászlóról, a szegények összefogásáról. A közös szabadságharc ügyétől rövid félszázad alatt eljutott a parasztság döntő többsége, a törpebirtokosok, a nincstelen mezőgazdasági munkások és a gazdasági cselédek a munkásszolidaritásig, az internacionalizmus vörös zászlójának nemcsak megismeréséig, hanem tiszteletéig is. Óriási út ez - s igen rövid idő alatt, - alig egy emberöltő alatt ! Nyilvánvaló, hogy ennek a változásnak megvolt a maga kézen fekvő oka. Vizsgáljuk meg először a parasztságnak közvetlenül a jobbágyfelszabadítás után kialakult új életét. Nem kívánok itt részletesen kitérni az 1848. évi jobbágy felszabadító törvények abszolutizmus idején történő végrehajtásával kapcsolatos sok visszaélésre, igazságtalanságra és méltánytalanságra, amely az úrbéri birtokperek jegyzőkönyveiből, paraszti vallomásaiból, a különböző fórumokon elhangzott ítéletekből kiolvasható. Nagyon nehéz olvasmányok ezek, sok később felszínre került igazságtalanság magvát vetették el azokban. Most csupán az eredményre utalnék, amelyet a statisztikák nagyon egzakt, nagyon csak a tendenciákat mutató adatsora tár elénk. Somogy megyében - amely egyike volt Dunántúl legtisztább agrárarculatú megyéinek - 1845-ben összesen(kikerekítve) 9 700 volt a jogilag nincstelen és a megyei közmunkaírás szerint munkával adózni köteles házas és hazátlan, úrbéri és szerződéses zsellér, és kb. ugyanennyi (következtetéssel kiszámíthatóan) az uradalmi birtokokon dolgozó gazdasági cseléd. 1870-ben 35 év után ebben a megyében közel 80 000 éves cselédet és 33 000 napszámost jegyeztek fel a népszámlálók. A nincstelen, 147