T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A tőkés iparfejlődés Dél-Dunántúlon az első világháború előtt

élt, nagyon szétszórt, s néhol (főleg a Duna mellett fekvő Tolna megyében) nem mindig állott arányban a lakosság számával. Alacsonyabb lélekszámú településekben is több ipari vállalkozó volt, természetesen gyakran „egyszemélyes" kovács-, cipész-, szabóstb. műhely. A terület iparának szerkezetét bemutató II. Táblázat a 4 megyében dolgozó vállalkozók, segédek, tanoncok és munkások számát mutatva ugyancsak a kismühelyek döntő szerepét húzza alá 1876-ban, hiszen az önálló vállalkozók száma alig mutat eltérést az alkalmazottak számától. (Ez a táblázat azonban egyben jól érzékelteti azt a változást is, amely a korszak végére - elsősorban a gépiparhoz tartozó villamosipar kifejlődése következtében - az ipar szerkezetében végbement.) A gyáripari üzemek 1876-ban kisszerűek, kevés munkással dolgoznak. Ugyanakkor az Ipar és Kereskedelmi Kamara által kimutatott ipari népesség száma és a népszámlálások hivatalos iparos lélekszáma közti különbség igazolja azt a korabeli jelentést, amely szerint az iparhatósági igazolványt kiváltók nagy száma napszámos munkából volt kénytelen élni, „ iparos proletárként" falvakban, sőt egyre nagyobb számban városokban tengődött. Az elszegényedők döntő oka az úrbéri birtokrendezések során juttatott kevés föld, e perek elhúzódása és költséges volta, amely a falvak lakóit tönkretette. (Kivándorlások) A terület vasútvonalai 1850-től 1880-ig terjedő időszakban épültek ki. (Lásd 3. ábra.) Legnagyobb jelentősége az 1883-ban felépült barcsi Dráva-hídnak, majd az 1909-ben Baján felépült Duna-hídnak volt az áruszállítás szempontjából. A gyors közlekedés ugyan hozzájárult - az olcsó gyári áruk behozatalával - a hagyományos kézműipar egyes ágainak teljes tönkremeneteléhez (pl. takács ipar), de egyidejűleg lehetővé tette a terület gyáriparának kialakulását is. A századfordulón az egyik legjelentősebb iparág a faipar volt, Barcsról Nyugat-Európába szállították a félig feldolgozott vagy csak kitermelt tölgyfát. (A Dráva part és Szlavónia ősrégi fáit.) A központi iparfejlesztési intézkedések és a helyi szociális feszültséget érző települések vezetőinek ingyen telek és egyéb kedvezmény biztosítása lehetővé tette a gyáripar kialakulását, amelynek üzemeiről - a hivatalos statisztikák adati alapján - a 3. és 4. számú ábrák adnak képet. Teljesebb adatot szolgáltatnak azonban azok a címtárak, amelyek a termékek propagálása céljából készül144