T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A tőkés iparfejlődés Dél-Dunántúlon az első világháború előtt

készítő üzem, sőt Pécsett a XIX. század második fele óta orgonagyár is. Az 1912. évi címtár egy villamos felszerelési gyárról is említést tesz Pécsett, amely 55 munkással és 12 lóerős gépparkkal dolgozott. (1914-ben ez az üzem nem szerepel a címtárban.) Igen nagy hagyománya volt ezen a területen a ruházati iparnak, amelynek gyári üzemei is előkelő helyet foglalnak el az iparszerkezetben. A gyári munkásállomány 8 %-át foglalkoztatta a ruházati ipar. Az üzemek legjelentősebbike a Hamerli Kesztyűgyár volt Pécsett, amely 200 munkást alkalmazott. Alsólendván találjuk Dunántúl egyetlen ernyőgyárát, amely eleinte nagyon komoly szakmunkás és nyersanyagbeszerzési problémákkal küszködött. 7 kisebb cipőgyár is dolgozott ebben az iparágban. A munkáslétszám és a gépi lóerő mennyisége nem adja vissza megfelelő súllyal e terület bőriparának jelentőségét. A pécsi és a simontornyai bőrgyárak mellett tímárműhelyek színvonalát alig átlépő több kisebb bőrgyár krómcserzésü bőrökön kívül gépes egyéb szíjakat, láb szárvédőket stb. állított elő. Figyelemre méltó a nagykanizsai kefegyár, amely e terület meszelő, ecset, kefe és cirokseprő szükségletét elégítette ki sőt Szlavóniába is exportált. A gyáripar szerkezetét egészében tekintve úgy tűnik mintha a faipar veszített volna jelentőségéből. A munkások 5-6 %-a, a gépi teljesítménynek 3 %-a található csak ebben az iparágban. A hanyatlás azonban csak látszólagos. A területen változatlanul jelentős a barcsi faipari üzem, amelyet a Neuschloss-féle nasici tanningyár és gőzfürész vállalat telepeként tartanak nyilván, s melynek munkáslétszámát és gépi teljesítő képességét a címtár nem közli. Ez a nagy részvénytársaság ugyanis e somogyi telepen kívül Szlavóniában és az ország más részén 2-2 külön teleppel is rendelkezett. Somogy egy kis falujában botgyár, Pécsett több bútor- és redőnygyár, Nagykanizsán és Kéthelyen nádszövőgyár egészíti ki ennek az iparágnak képét. Készítményeikkel nagyrészt a környező megyék ellátásán kívül Szlavónia, a Bácska és a Bánát, általában a délre eső piacok ellátására is vállalkoztak. A papíripart egy Mohácson 1910-ben létesített dobozgyár képviselte, míg a nyomdaiparnak néhány - elsősorban a helyi lapok megjelenését elősegítő - üzeme a nyomdai munkákon kívül könyvkötő munkát is vállalt. 139