T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A tőkés iparfejlődés Dél-Dunántúlon az első világháború előtt

meg kapuját 1894-ben. Nem sokkal maradt el mögötte a baranyavári cukorgyár sem. Az élelmiszeripar nagyüzemeinek kialakulásában a nagybirtoküzem kiépülése és modernizálódási törekvései játszottak nagy szerepet. Nyilvánvaló azonban, hogy a terület több nagy gőzmalma nemcsak Dél-Dunántúl búzáját volt hivatva megőrölni, hanem pl. a barcsi malom a Dráván túlról is szállított gabona őrlésére is vállalkozott, akárcsak „nagy testvére az eszéki Union malom. Mindkettő jól kihasználta nemcsak a vasút adta szállítási lehetőségeket, hanem a Dráva és a Duna kék országútját" is. (Lásd 6. ábra.) Nr. 6. Az élelmiszeripar jelentőségének megnövekedésében a távoli piacok (hiszen Ausztriába és a Balkánra is bőven szállítottunk lisztet) mellett a nagyobb hatósugarú nyersanyag szolgáltatásnak is nagy szerepe volt. Az átlagos munkáslétszám nagyságát véve figyelembe az iparszerkezetben ez után az iparág után a legnépesebb a fonó- és szövőipar volt, amelyben ekkor már három nagy állami vállalatot: a tolnai, a szekszárdi és 1906 óta a mohácsi selyemfonót találjuk, ahol fonott selymet és Tolnán sodrott selymet állítottak elő. Jelentős vállalkozásnak tekinthető még a Zala megyei Csabrendekhez 137