T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A tőkés iparfejlődés Dél-Dunántúlon az első világháború előtt

dolgozott két olvasztókemence mellett. Ez az üzem - a többi apró üvegmanufaktúrához hasonlóan - az 1880-as évek végén csukta be kapuit.

5 A faipari üzemek közül a Dráva mellett dolgozó barcsi gőzfűrészt emelném ki, amely egyike volt a legjelentősebbeknek, s ahol egy gépész és 18 munkás 150-300 napon át 10 órás munkaidővel dolgozott. Ugyancsak Barcson egy dongagyártással foglalkozó üzemet is találunk 8 lóerős lokomobillal felszerelten 1876ban.

6 Több gőzmalom volt már ekkor ezen a területen, de többségük még rosszul őrlő és nem hozzáértéssel irányított üzem volt. A helyi sajtó gyakran megemlékezett a szakszerűtlen kezelés okozta károkról. Pl. a Somogy megyei Szabadiban egy csizmadia volt 1875-ben az új gőzmalom gépésze, Patcán pedig egy béres. A hozzá nem értés állandó tűzveszélyt jelentett'

7 A gépek alkalmazása tehát ekkor még nem jelentett feltétlenül előrelépést ezen a területen. Néhány iparágban megszülettek ugyan az első gyári üzemek, de hatósugaruk és termelőképességük még nagyon korlátozott. S melyek voltak 1876-ban a terület vezető iparágai? Iparszerkezeti áttekintésünk szerint Baranya megyében a vállalkozók száma - akiket ekkor nyugodtan vehetünk egynek az üzemek, vállalatok számával - az élelmiszeriparban volt a legnagyobb, bár alig marad el e mögött a ruházati, a fa- és a vasipar. A mezőgazdasági profilú Somogy megyében a ruházati ipar dominált, majd a fonóés szövőipar következett, s csak ezután a vas- és fémipar, a fa- és Az 1876. év évi soproni jelentés I-II. kötete. Megjegyzem, hogy a részletes településenkénti munkásszám-kimutatás és az iparágankénti gyárak kimutatásának munkáslétszáma között esetenként lényeges eltérés van. (II. köt. 1161-1285.p.) 5 A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamra 1889-re teszi e gyár megszűntét, de a cégbíróság 1891-ben törölte. (Somogy megyei Levéltár, továbbiakban SmL) Cégbírósági iratok. Egyéni cég (Wolheim Félix a tulajdonos). 6 Megjegyzésre méltó, hogy a gyári munkások munkaideje általában napi 1112 óra, csupán a legjobban szervezett nyomdaiparban volt 10 óra, de nem kevés a 24 órán át dolgozó üzem sem, különösen a gépigényes szesz- és pálinkakészítő vállalatokban. (Az 1876. évi soproni jelentés. 1161-1285. p.) 7 Somogy c. hetilap 1875. szeptember 14. 37. sz. 1. p. 126