T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A XVIII. századi határperek néprajzi és történeti forrásértéke

kalmazta. 9 %-ra rúgott azoknak a tanúknak a száma, akik jobbágygazdák béresei voltak, és ebből mindössze 1 % nem nevezte meg gazdáját. A tanúknak 6 %-a apja állatait legeltette. 20 % földesúrnak volt szolgája, hajdúja, bérese, kondása, vagy pásztora. 12 % halász, révész, vincellér, hamuzsírégető, stb., míg a tanúk 1 %-a ispán vagy tiszttartóként szolgálta a földesurat. A kihallgatott tanúknak tehát mindössze 24 %-a volt jobbágygazda, illetve egy részüknek pontos foglalkozását tanúvallomásaik alapján nem tudtuk megállapítani.

22 A fent összeállított foglalkozási csoportok közül elsősorban annak a rétegnek helyzetét próbáljuk megvizsgálni, amely pásztorként vagy béresként dolgozott mások alkalmazásában. Jelentős részük földesurak alkalmazottja volt, többen vallották azt azonban, hogy egyes jobbágygazdák vagy azok csoportjának állatait őrizték, illetve jobbágygazdaságban béresként dolgoztak. E két foglalkozási kategória határvonalai elmosódtak. Az egyik 1768-ban vallomást tevő tanú, elmondotta, hogy 7 éven át sertések mellett volt kanász. 7 éven át pedig béresként dolgozott ugyanannál a jobbágy gazdánál, de szolgálatának ideje alatt is legeltette a szarvasmarhákat. Feladatai közé tartozott a dézsmahordás is. Egy másik perből értesülünk arról, hogy a jobbágygazda maga őrizte szarvasmarháit addig, amíg bérese „az úr szolgálatában járt". Ez természetes is, hiszen a jobbágy gazdaság nem olyan nagy, hogy az állattal és a mezei munkával való foglalkozást érdemes lett volna elkülöníteni. A legfigyelemreméltóbb ezekben a tanúvallomás! jegyzőkönyvekben azoknak a tanúknak a sorsa, akik egyes jobbágy gazdáknál pásztorként vagy béresként álltak alkalmazásban. Azonnal feltűnik, hogy vallomásaik tanúsága szerint a tanúk nagy többsége 22 KÁL Metalia (határjárási levelek), Fasc. 1. 1454-1820. - Uo. Fasc. 2. 50115. 1770-1779. - Uo. Fasc. 3. 1780-1787. (116-161) - Uo. Fasc. 4. 18031813 (1-42). - KÁL Zichy lt. (Regesztrálatlan). - SAN gr. Hunyady lt. Lad. 20. II. köt.: Somogy megye. Lad. 61. Acta oppidi Szil (1714-1835). 23 KÁL Metalia. Fasc. 1. 1454-1820. Nr. 49. 24 SAN Gr. Hunyady lt. Lad. 20. II. köt. 237. p. 22. tanú az 1769. évi tanúkihallgatási jegyzőkönyvben. Ez a tanú: Siffer colonus a következőket vallotta: „A tanú maga eökreit, amidőn szolgáját a földesurasága munkájára kiállétotta, az elölszámlált határjelekig mindenütt a maga tetszése szerént legeltette." 109