T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

sok mindenért kárpótoltak. Végül mégis a tudományos pálya mel­lett döntöttem, ez közelebb állt a már-már eltemetett vágyamhoz: az irodalmi alkotáshoz! Az első nyarat Budapesten töltöttem tudományos kutatóhe­lyeken, hosszú kiküldetésekben. Babics András, a történészek „kormányzója" ui. amikor első téma-megbeszélést tartottunk, meg­kérdezte a szakdolgozatom címét. Szemlesütve vallottam be, hogy azt Rózsa Sándor betyármozgalmáról írtam. Ennek alapján azt ja­vasolta, hogy a paraszti mozgalmakkal foglalkozzam. Tanácsa nyomán a Munkásmozgalmi Intézetbe mentem, s ott kikértem a 19­20. századforduló összes rendőrségi jelentését. Kiderült, hogy az 1905-1907. évi kötetek a legvaskosabbak, s ezzel belebotlottam egy addig nem érintett tudományos témába: a dunántúli ún. agrár­szocialista mozgalmakba! Először a központi forrásokat néztem át, ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Eleinte nehéz volt 8-10 órán át könyvtárban, levéltárban ülni. Lassan azonban megragadott a régi életnek az a varázsa, amely a híradásokból áradt felém. S 1953 januárjára elkészült az első munkám: „Az agrárszocialista moz­galmak Dél-Dunántúlon 1905-ben". Egy rövidebb „variánsát" a Dunántúl c. napilap hozta le 1953. 5. számában, és én hallatlanul boldog voltam, amikor a cipész az én cikkembe csomagolta be a megtalpalt szandálomat. Még abban az évben a Századok-ban is megjelent a tudományos feldolgozás, de a legnagyobb dicsőséget ez a téma azzal szerezte nekem, hogy előadhattam azt az 1953 jú­niusában Budapesten rendezett „Magyar Történész Kongresszu­son", amelynek tárgya az 1905. évi orosz forradalom hatása volt. Ez óriási élmény volt, mert olyan jelentős történészek vettek részt ezen a kongresszuson, mint Tarlé és Pankratova. Az elnökség há­rom soros volt, s a harmadik sorban mellettem a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkára ült, lényegesen nyugodtabban mint én. Ez volt az első tudományos munkám, amelyet ma már igen kritikusan nézek, s amelyet „csak" háromszor kellett átjavítanom. Ez legyen e gyűjteményes kötet első tanulmánya (I). Boldogan és dicsőségben úszva jöttem haza, s néhány nap­pal utóbb meghalt az Édesapám. Ez nagy csapás volt. Azóta min­den siker után szorongás fogott el: mivel kell ezért fizetnem? Apám gyors és váratlan halála súlyos döntésre kényszerítette a három tagúvá olvadt kis családot. Anyám mindig 10

Next

/
Thumbnails
Contents