Fenyvesi László: Tolna megye középkori történetéhez kapcsolódó oklevelek regesztái 1009-1541 - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 8. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

XIV.század: 92-431. oklevél regesztája

a konventet, hogy tárgyaljanak velük a jogaikról és a kötelezettségeikről, melyeket e szabad jobbágyok túl súlyosaknak ítélnek meg. Most az apát és a konvent elrendelik, hogy nekik is oly módon fizessék e szabad, hadkötelezett jobbágyok /predialisok/ az átalányadót, a collectát, mint a kalocsai érsekség hasonló predialis nemes jobbágyai: ne legyen több ez évi 100 magyar aranyforintnál, mégpedig olyként, hogy 100 dénárt számoljanak el 1 aranyforintban. A király parancsára a szekszárdi egyház predialis nemes jobbágyai is ugyanúgy vonuljanak hadba, mint a kalocsai egyházbéliek. Megszabják a hadiadó nagyságát és fizetésének módját, idejét, szintén a kalocsaiak mintájára: 400 aranyforint értékben. Régi szokás szerint közülük is választhassanak 2 nemesi szolgabírót, mint a kalocsai egyházbeliek. Ezeket maguk a predialis egyházi nemes jobbágyok választhatják meg maguk közül, aztán az egyház ispánjával együtt a szekszárdi konvent elé kell járulniuk, ahol megerősítik és felszentelik őket. Előírják az ispánnak és a szolgabíróknak a tevékenységi köreit, melyek szintén a kalocsai egyházbeliek mintájára alakulnak. Az apát ezen privilégiumlevelét szokott pecsétje alatt adja ki. /Átírta csonka oklevelében II. Lajos király, 1516 után!/ 264. Szekszárd, 1382. V. 29. MOL. Q. 67., Dl. 87.545. /Régi: Esterházy cs. hg. lt. Reposit./ A szekszárdi konvent bizony ságlevele: előadják, hogy elébük járultak a nevezettek: egyfelől, Ilona asszony, aki Adorján fia Mihály özvegye, s Lipolt fia János jobbágy nője, s a Tolna megyei Györké falu lakosa. Kíséretében megjelent a szintén ott élő veje: István fia Tamás, Ilona asszony kiskorú fiával, Istvánnal együtt, akinek képviseletét átvállalták magukra. Másfelől, megjelent a konvent előtt Bátmonostori Töttös fia László mester is. Ilona aszszony és veje elmondták, hogy a tóti közelében, a Dunán lévő /hajó/ malmuk felét eladják László mesternek 26, egyenként 6 pensát érő márkáért, melyet már meg is kaptak, fel is vettek a vevőtől. Magukra vállalták, hogy a vevőt saját költségükön megvédik az eladott fél malom birtokában, összes utódaival együtt, a kiskorú István fíú nevében is. /Erdeti, papír oklevél, de pecsétje 134