Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)
Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5
pedig mindnyájan magyarosan viselik magokat, és a magyar nyelvet értik és beszélik is. " 17 II. A Nagy Szerb Költözés, avagy Vonulás, illetve Vándorlás 1690-ben 1. Monaszterly Ádám fogadja III. Csernovics Arzén ipeki pátriárkát Monaszterly János, I. Lipót által kinevezett rác alvajda (vicevojvoda) fogadja az országhatáron a pátriárkát és kb. 800 szerb előkelőt s Budára vezeti őket. A tömeg egyelőre a végeken marad. Monaszterly ősei 1508-1525 között költöztek be hazánkba Monasztirból. Ráckevei tartózkodásukat - sok szerb családdal együtt 1655-ben felváltották Komárommal (mások Győrrel). 1688-ban sokan visszaköltöztek Ráckevére, ahonnan újabb száz év múlva a szerzetesek Grábócra települtek, de Monaszterly János Komáromban maradt. A császár érdemei elismeréséül egyrészt megerősítette a rácok alvajdai tisztségében, másrészt 1701. augusztus 18-án kelt adománylevelével birtokokat adott neki Tolna megyében: „ in Ansehung derén von dem Raitzischen Viceductorem Johann Monasterly Uns von Jugend auf in allén sich ereigneten, insondernheit aber bei der denkwürdigen Schlacht zu Salankement" (figyelemmel mindazon érdemekre, melyeket Monaszetrly János a rácok alvajdája ifjú kora óta, kiváltképp az emlékezetes szalánkeméni ütközetben szerzett). Egyébként Monaszterly és a szerbek vitézségét a máskülönben fukar szerb krónikák is megörökítették. Monaszterly, természetesen más csatatereken is szerzett hadiérdemet, többek közt Nagyvárad 1692. évi visszafoglalásánál. Monaszterlynek sok gondja volt az élelemben és zsoldban szűkölködő szerb katonákkal. Az 1692-1693 telén Baján székelő alvajda parancsba kapta a rabló katonák megbüntetését, néha kivégzését is.Bécs azonban védelmébe vette a renitenseket. Az 1699. január 26-án megkötött karlócai béke után immár nem volt szükség Monaszterly szerb miliciájára. Hogy távoltartsák a pátriárkától, katonai érdemeiért Tolna megyében 1701. augusztus 18-án 12 pusztát kapott. Felvette a „de Kápolna" előnevet (ma: Tengelic része). A pátriárkát eltávolították a Délvidékről és Szentendrét jelölték ki neki székhelyül, és Kollonics bíbornok a magára maradt szerbségre rávetette magát, hogy az 1690. évi kudarcba fulladt vallási unióra szorítsa őket. Egyed... 216.p./3.j. 90