Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

hosszú épületet létre hozatta. Tetejét palával fedette. Az épület alkalmas lett rétiszéna és kocsik elhelyezésére is. Természetesen a nagy elánnal induló építkezés nem ment olyan simán, mint ahogy azt Firmilián megálmodta. A bonyhádi zsidó építőanyag-kereskedőtől kölcsönre vette meg az anyag egy részét, majd 1926ban a budai püspökségnek is bele kellett nyúlnia a zsebébe, hogy 6.000 pengővel kisegítse a kolostort. Az akkoriban még működő téglaégető kemencék terméséből 110.000 korona értékben használtak fel. A kölcsön visszafizetése, szerencsére, csak Firmilián 1930-ban bekövetkezett halála után kezdett esedékessé válni és 1941-ben fejeződött be teljes mértékben. A következő zárdafónök: Teofan Radics (1930-1943) nehéz évelő elé nézett. 1940-ben a Magyar Honvédség igénybevette a gazdaság négy lovát szerszámostól és kocsistól. Morzsolt és csöves kukoricát, búzát, zabot és babot rekvirált.

159 1941-ben megtiltották a korábban kolostori, majd közalapítványi birtok erdeiből a fakitermelést. Addig jó üzletnek számított a fakitermelés, ugyanis a kivágási díj maximum a felét tette ki a fa eladási árbevételének. Gyakorlatilag ingyen fűthették a kolostorban és még nyeresége is maradt. - Minthogy az ingyenes fakitermelés joga a budai pasa idejéből való, amit 1585-ben kaptak, s arról nem maradt fenn magyar nyelvű írás, II. József alatt pedig a zárdák birtokai a m. kir. tanulmányi alaphoz kerültek. Előttem nem tisztázott alapon a zárda még 1940-ben is 202 m

3 kemény fát tudott értékesíteni

160 A kolostor irattára megőrizte az 1919-es kommün idején köztulajdonba vett földek és szőlészeti-borászati termelőeszközök leltárát. Négy községi elöljáró és Krézics Firmilián zárdafónök írták alá 1919. július 25-én. Egyéb okmány nem maradt fenn a 133 nap - kolostort érintő eseményeiről. j 1945 után a termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételekor a kolostornak meghagytak 50 kh. földet, melyből a szántók nagy részét felajánlotta az államnak, mivel a földosztás során azokat a lovakat és teheneket, melyeket a megszálló csapatok meghagytak, a mezőgazdasági felszerelésekkel együtt részint az állami gazdaságnak adták, részint a telepesek széthordták. A Várdomb-Újbereki ÁG az abrakos ládától a kukoricamorzsolóig, a létrától a szántalpig 18 db mezőgazdasági eszközre tette rá a kezét.

16 Lavrentije Tomic zárdafónök (1943-1956) a Letopisban a megszállás első áldozataként a „Laci lovat" örökítette meg, majd követte őt további három, 5 tehén és 8 üsző stb. A zárdának meghagyott legelőn az újonnan beszerzett teheneket legeltették, a tejet eladták a helybéli tejcsarnoknak, ez lett legfőbb bevételük. Két hold gyenge szőlőjükből éppen Szentendrei Szerb Levéltár K.n.A.336/1941. május 1. jelentés Camprag... 136-138.p. 1952. október 8-án Babics Alexej sk. leltára a grábóci kolostor irattárában 86