Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

3. Önkéntes adományok A kötelező egyházi adókon és a szinte intézményessé vált alamizsnákon kívül a szent liturgiában való említésért a hívektől kapott ajándékok időnként és helyenként jelentősen javították az egyház anyagi bázisát. A katolikusoknál „kommemoráció"-ként ismert „megemlékezés" a szerbeknél „pomen", „pomenik" néven maradt fenn. Minden templomnak, így a grábócinak és ráckeveinek is volt Pomenik-ja. A szerbeknél nagy megbecsülésnek örvendhetett az a hívő, akinek a nevét fölvették a Pomenik-ba, s nevét a liturgiában (általában annak proskomidion szakaszában) megemlítették más jótevők társaságában. Számunkra is felbecsülhetetlen forrás Grábóc és Ráckeve emlékkönyve. Mindkettő közös jellemzője, hogy elsőként az első szerb királyok, nemzeti szentek és pátriárkák neve olvasható bennük. Ezután következnek mindazok, kik a szerb egyházban különféle érdemeket szereztek. Élő emberekért és elhunytak lelki üdvéért a templomokban egyre több nevet kellett „említeniük" a papoknak. Egy idő múlva már a nevek százai követték egymást, s lehetetlen volt azokat minden alkalommal felolvasni. Meg kellett elégedni azzal, hogy a liturgiában való említésért adományokat tevő hívek nevét immár nem naponta, hanem hetente egyszer, a szombati liturgiában olvassák fel. A „pomenik"-ban a jótevők listáján a kolostor számára nyújtott adományok sorában birtokok, állatok, edények és pénz szerepelt. A grábóci Évkönyv első ízben 1735-ben említi, hogy összeállították azon jótevőkről és azon halottakról a névjegyzéket, akikről a napi három istentiszteleten meg kell emlékezni. A fent említett jótéteményeken kívül számosan kegyszert, könyvet, gyertyát ajánlottak fel a kolostornak. A hasonló rendeltetésű „Parusija", melyet 1730-1896 között vezettek, a Pomenikhez hasonlóan számos távoli város lakóitól kapott felajánlásait is tartalmazza. Köztük van Buda, Simánd, Eszék, Komárom, Baja stb. Kegyszereket, ikonokat, könyveket adományoztak. 1794-ben egy asszony 500 Ft-ot hagyott a templomra, 1810-ben apa és fia a betegségük alatt kapott kolostori ellátásért hálából kisebb birtokot hagyott a kolostorra.

100 1735. április 23-án Rakic Simeon és Joann Pécsváradról egy db kétmázsás harangot adományozott a ma is álló templomnak.

101 A szerb szakirodalomból ismert az „áldásért" (na blagoslov) járó adomány. Ha a hívek el akarták nyerni valamely főpap jóindulatát, megajándékozták az áldás megszerzéséért. A többször említett, s Grábócon is tartózkodó Csernovics Arzén pátriárkának az egyik egyházközség 10 aranyat küldött köszönetül a „szent áldásért", s ugyan ez a közösség a MG... 1. és2. doboz Krasic... IH 87.p. 59