Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

nyének bevezetésével a püspököket a szegény plébániák segélyezésére, újak létesítésére kötelezték.

91 Az 1769. április 22-én megnyílt karlócai szerb egyházi kongresszuson összecsaptak az alsópapság és a főpapok érvei. A kongresszus - bölcsen - nem tett eleget a püspökök követelésének: papságtól előfogat, bécsi utazás, ünnepi ajándék, zárdák megadóztatása stb. Ellenkezőleg! A püspökök kötelesek papjaik kellő erkölcsi neveléséről gondoskodni. Ne sarcolják a felszentelés előtt álló papnövendéket. S hogy a metropolita se sarcolhassa meg püspökeit, a felszentelési díjakat négy kategóriába sorolták. A budai püspök, mint a negyedik kategóriába sorolt: 800 Ft-ot fizet felszentelésekor. De mentesülnek a felszentelési díj alól a grábóci zárdafőnök és szerzetespapjai, az egyházmegye fo esperese és az aldiákonus. A diakónus két aranyat, a plébános és káplánja három aranyat fizessen a felszentelésért. A jelenlevő királyi biztos megvétózta a diakónusra és káplánra kirovandó összeget, s így őket ingyen kellett felszentelni.

92 Az alsópapságnak fent bemutatott adóztatása, a felszentelési és beiktatási díjnak könyörtelen beszedése régmúlt időkre vezethető vissza. A kolostorok többnyire nem a pátriárkának - Grábóc távol is volt tőle -, hanem a püspöknek fizették az adót. Ez a bizánci szokás a török alatt tovább tartotta magát: „harac vladicin" - „püspöki harács" - volt a neve. Az őskeresztény egyháznak az a felfogása, amely a szentségeknek pénzzel való megszerzését - a szimóniát - az egyik legsúlyosabb bűnnek tartotta, Bizáncban elavult. A helyzeten az sem változtatott, hogy később a felszentelési díjat „funkcióba lépés" díjának keresztelték el.

93 A királyi biztos állandó jelenléte az egyházi kongresszus ülésein, megfékezte az egyházi berkek felső szintjein uralkodó anomáliák tovább burjánzását. Itt most csak két sérelmes gyakorlat felszámolásáról számolok be röviden. Az egyik az elhunyt papok jószágainak öröklését szabályozza. Annak a helytelen gyakorlatnak az elkerülésére, hogy a gyermekek vagy vérrokonok nélkül elhunyó görögkeleti pópák magvaszakadt jószágaira ne tehesse rá kezét a püspök, rendelet született: a./ azon ingatlanokban, melyet a pópa az egyházi rendbe való felvétele előtt, vagyis jobbágyi állapotában bírt, a földesúrra száll vissza, ki azonban köteles azt haladéktalanul más jobbágyra bízni, b./ a pópa egyházi állásban szerzett ingatlanát el kell adni, s az örökségi tömeghez csatolni. Magyarország és a Szentszék 1000 éve. Bp. 1996. 196-197.p. Margalits... 229-230.p. Hadrovics... 50-5l.p. 57