Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)
Cserna Anna: Gróf Batthyány Kázmér és Sztankovánszky Imre kormánybiztosok levelezése 1848-1849-ben • 347
ban, s a személyesebb hangvétel is ennek tudható be. Sztankovánszky Imre január 31-i levelének utóirata már zárógondolatnak is felfogható: „Isten védje N[agysá]godat és engedje, hogy a' Haza jelen borulata után derültebb életkörülményekben találkozni lehessen szerencsém egykor JVjagysá]odal kit bensőleg tisztelni kezdtem, és meg nem szünök". Batthyány Kázmér hasonlóképpen válaszolt, mikor,,soha meg nem szünö bizodalma" jeleként kormánybiztostársát a hivatala folytatására buzdított, „ mert lemondani e' reményről annyi volna mint Hazám jobb sorsáról kétségbe esni, 's ezt nem tehetem, mert e' Honnak élni kell!" 30 Másnap elhagyta a várat, hogy a debreceni kormányt felvilágosítsa annak nehéz helyzetéről. Vitatott lépésével megadatott a várparancsnokságnak, hogy előkészítsék a vár átadását a császáriaknak. A mentalitásbeli különbözőségük leginkább további életpályájukon mérhető le. Batthyány Kázmér országos biztosként, majd külügyminiszterként a szabadságharc bukásáig részt vett az országos ügyekben. Míg élete hátralevő éveit száműzetésben töltötte, és az egzisztenciája, a vagyona elvesztésével felelt a tetteiért, addig Sztankovánszky Imre mindenkor a békésebb megoldások felé orientálódott. Családjában a királyhűség és a hazaszeretet jól kiegyenlítette egymást. E kettős elkötelezettség meghatározta, és ugyanakkor behatárolta gondolkodását és hivatali ténykedését. A trónfosztást már nem helyeselte. Ugyan 1849 júniusában ismét betöltötte a főispáni tisztséget, de hamarosan lemondott. A hivatali iratokkal kellően alátámasztott mérsékelt nézetei miatt retorzió nem érte, kegyelemben részesült. Az 1860-as évek változásai bizonyították politikai vonala időtállóságát. Sokak érdeklődését kielégítő 33 darabból álló levelezés Sztankovánszky Imre sajátkezű fogalmazványait és Batthyány Kázmér részben saját kézírású, részben csak kézjegyével hitelesített eredeti írásait tartalmazza. A levelek nem csupán izgalmas olvasmányok egy nem kevésbé izgalmas történelmi korszakról, hanem dokumentumai egy barátságnak, és Tolna és Baranya megyék közti „jó szomszédi szíves szolgálat"nak/ ; B. K. 1849. február 3. B. K. 1848. október 28. 355