Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Sudár Géza: Harc község krónikája • 173

megközelíthetőség már más vonalon is sok-sok problémát okozott a két község között évszázadok alatt. A területi ellátást vállaló háziorvosi rendelő mellett ott a gyógyszertár is - 100 méterre az autóbuszmegállótól. ... A városhoz való egyre szorosabb kötődés tehát ezen a vonalon is megvalósult. A városhoz, mely munkahelyet, kereskedelmet, oktatást nyújt - de nem akar bekebelezni. Az újra elnyert önállósággal a község - az önkormányzat - élni tudott. Az utóbbi öt év dinamikus fejlődése fényesen bizonyította ezt. Hogyan tovább? - Ez most már valóban a harciakon múlik elsősorban. "Ne a voltra, ne szavakra, mutass egyszer tenmagadra." (Illyés Gy.: Magyarok) Utószó féle Szerettem sétálni a nagyapámmal. Ballagtunk a sióparti nyárfák alatt a töltésen, bejártuk a határt... s közben mesélt... Mindenről: az utunkba került bogarakról, a fákról, bokrokról... a mező vadjairól, a csillagokról... Meg a történelemről. Nagyon szeretett mesélni. Én meg nagyon szerettem hallgatni... 1943 egyik forró nyári délelőttjén elsétáltunk a janyai vár romjaihoz. Már inkább csak a romok nyomaihoz. Csalódott voltam, mert nemigen láttam olyasmit, ami a régi dicső harcokra emlékeztetett volna. "Kár!... Kár, hogy csak ennyi maradt... " - mondtam. "Kisfiam! - szólt nagyapám - amikor még nem volt rom e vár, megtette mindazt, amit a haza tőle várt!... " Későb jöttem csak rá, hogy megint verselt. Szeretett verselni is. De később arra is rájöttem, hogy valami nagyon fontosat mondott. Olyan "életre szólót". "...Megtette mindazt, amit a haza tőle várt... " A haza...: a közösség, ... a család ...!? ... Megtettük vajon? Vagy csak azt hisszük, hogy megtettük? Álltattuk tán magunkat, hogy tettük és igencsak önös érdekekért tettük, amit tettünk? A válasz másként hangzik azonnal és másként történelmi távlatokból ... De már 1-2 emberöltőnyi távolból is. És az is "Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés." (József A.: A Dunánál) 254