Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Kolta László: Forberger László a polgárosodó Bonyhádért • 145

jöveteleket szerveztek a városban. A reformkorszakban a „Szabadsági Egyenlőség! Testvériség!" eszméit és gazdasági újító törekvéseit a cipszer polgárság lelkesen támogatta. Az iparos-kereskedő réteg 1848-ban külsőleg is kifejezésre juttatta érzelmeit: díszes ruházatukat magyaros jellegüre változtatták.

1 A 19. század utolsó harmadában, a polgári fejlődés felgyorsulása idején Késmárk tovább erősödött. A járási székhely lakossága két emberöltő alatt -jórészt a szlovák munkaerővel - megduplázódott (1850: 3375 fő, - 1900: 6300 fő). A középkori városfalak már szűknek bizonyultak. Új városrész épült tágasabb és derűsebb utcákkal, ipartelepekkel és gyárakkal. A réginek és az újnak együttélését szimbolizálja az öreg evangélikus fatemplom mellett álló új templom, amely 1906 óta Thököly Imre havait őrzi. Az évszázados helyi céh- és manufaktúraipar sikeresen térhetett át a korszerű gyáriparra. A lenfonó-, lenszövő-, plüss- és műhímzőgyár, vászonfehérítő üzem, burgonyakeményítő, sörfőző, gőzrurész, villamoserőmű és a túrógyárak érzékeltetik a lendületet. Az újítások szellemi bázisai a késmárki iskolák: a nagy hagyományú evangélikus főgimnázium, az állami felsőkereskedelmi iskola, a polgári leányiskola és két tanoncképző.

2 Az 1872. évi közigazgatási átszervezés során a három nyelvű és három vallású település megtartotta városi státuszát. 1900-ban a 6300 késmárki lakos 55 %-a német, 25 %-a szlovák, 20 %-a magyar anyanyelvű. A vallási megoszlás is vegyes: 60 % katolikus, 24 % evangélikus, 16 % izraelita.

3 Késmárk évszázadokon át szinte megtorpanás nélkül fejlődött. BONYHÁD Késmárkhoz viszonyítva Bonyhád történelmi múltja teljesen más. A magyar fejedelmi nemzetség (Bucna, Buchna) nevét őrző település a középkorban jelentéktelen falu volt a szomszédos Széplak és Szerdahely mezővárosok árnyékában. A török megszállás száz6ötven esztendeje során a Völgység elnéptelenedett, majd a 18. századi telepítési akciókkal újjáéledt. A Schilson, Kun, Kliegl földesúri családok - a jobbágyi munkaerőt pótolandó - korlátozás nélkül befogadták a sváboknak nevezett németeket. Bél Mátyás „a minap idehozott telepesek"-rő\ az 1730-as években írta: „Meggyőződhettek arról, hogy olyan földre jöttek, amely a tétlenkedőknek semmi gyönyörűséggel nem szolgál... Gondos igyekeViski Károly: Az ország népe (In: Az ezeréves Magyarország; Bp., 1939) 149.p. (Továbbiakban: Viski...) Révai Nagy Lexikona XI. Bp., 1914. 547.p. (Továbbiakban: Révai...) Révai... 547.p. 146