Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Dobos Gyula: Tolna megye levéltárának története 1950-ig • 115

ügyek adminisztratív feladatait tekintette, a levéltári rendezési és kutatási feladatok háttérbe szorultak.

66 Tolna vármegye történetét levéltári források felhasználásával senki nem írta meg. Dr. Hadnagy Albert iolevéltárnok lehetőségei ezt szintén nem tették lehetővé, éppen ezért a második világháború eseményei- az attól való félelem, hogy a vármegye múltja, történelme az íratok esetleges pusztulásával soha nem lesz feltárható - arra sarkallták, hogy e felbecsülhetetlen értékű irategyüttest biztonságba helyezze, és mindenáron megmentse a pusztulástól. Szerencsére ehhez Szongott Edvin alispán támogatását is elnyerte. A vármegyeháza épületében légoltalmi célra kiépített helyiségekben történő iratelhelyezésnek voltak ellenzői, de az alispán a gáncsoskodókat gyorsan leszerelte. A munkáról és a további történésekről dr. Hadnagy Albert a következőképpen számolt be: „A könnyedén megszerzett alispáni engedélynek a birtokában tehát az 1942. évben megkezdtem a levéltár régibb iratanyagának az elrejtését az emiitett börtöncellákban, éspedig egyelőre a kezdettől az 1860. évig bezáróan. A légoltalmi helyiségekké átalakított börtöncellák cementpadlóját teljes egészében beborítottam régi iktatókönyvekkel, melynek viaszkosvászon és kemény kötése jó szigetelőréteget adott az esetleges átnedvesedés veszélyével szemben. A falak mentén ugyancsak iktatókönyvekből és deszkaanyagból szintén megalkottam ezt a szigetelőréteget, mert eleve számítottam az iratok itteni hosszabb időtartamú tárolására. Az iratoknak az említett három épületből való átszállítását a rejtekhelyre természetesen nem lehetett titkon végezni és így az egész műveletnek nyilvánvalóvá vált a menekítési célzata. Ennek esetleges politikai következményeit vállalnom kellett, aminthogy nem is voltam mentes bizonyos gúnyolódó megjegyzésektől. A következmények azonban teljesen engemet igazoltak. A börtöncellákban az iratokat az eredeti levéltári rend szerint helyeztem el, kis folyosókat hagyván közöttük a nélkülözhetetlen kutatások lehetővé tételére s egyszersmind annak bizonyítására, hogy e helyiségekben a mennyezettől a padlóig csakis iratok vannak elrejtve. Idekerültek az iratokon kívül az összes anyakönyvi másodpéldányok, az öszszes indexek, névmutatók és segédkönyvek, valamint az országgyűlési naplók díszes kötetei is. A börtöncellák bejáratát mintegy 30 cm magasságban elfalaztattam azért, hogy esetleges csőrepedés esetén a vízvezeték kiömlő vize ne hatolhasson be az iratokhoz. Az 1861. évvel kezdődő iratanyagnak hasonló elrejtésére, bár elegendő helyiséggel rendelkeztem e célra, már nem kerülhetett sor. 1943ban behívtak katonának, röviddel később kiképzetlenül is a frontra keHadnagy Albert: Tolna vármegye levéltárának pusztulása a H világháború során 151. p. (Továbbiakban: Hadnagy...) In Levéltári tűzetek I.k. Szekszárd, 1991. szerk: Dobos Gyula 132