Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

Cikóra a sánták, tüdőbetegek, azután Csicsóra a köröszttel... Egrögyre a vakok, sánták..."- emlékeznek.

394 A györei állattartásnál, -nevelésnél a szakértelem mellett fontos volt a szerencse is. Sajátos kultusza volt Szent Vendelnek, a jószágtartó gazdák, pásztorok és juhászok védőszentjének. E szent tisztelete eredetileg a német paraszti kolonializáció nyomán vált ismeretessé. Ahogy Bálint Sándor, a vallási néprajz legnagyobb magyar kutatója fogalmaz: a német telepesek „legjellegzetesebbb patrónusa, szimbolikus útitársa"'volt.

395 Vendel napján a négylábújószág tartásának sikeréért fohászkodtak. A györeiek Vendel napjának kora hajnalán misére mentek, s csak ezután indultak az e napon tartott kozári vásárra.

396 A györei rk. templomban ma is látható a Szatykó László által állíttatott Vendel-szobor. Ahogy mondják: „...Szatykó jószágokkal vesződött, szekerezött, vót neki szerencséje, oszt nem vót neki gyereke... hát állíttatta ezt a szobrot. "

y Az emberélet nagy fordulóihoz kapcsolódó népszokások: a lakodalom, a gyermekszülés, keresztelés, a temetés. Ledneczkyné Törő Gyöngyi szakdolgozata a hagyományos paraszti világ györei lakodalmi szokásrendjét a következők szerint írja le: „...Mikor a két fiatal szerelemre lobbant egymás iránt és a szülők sem ellenezték a házasságot, a fiú szülei »kéretni« mentek. Keretes után volt a »gyűrüző«, melyet a lány szülei tartottak. Ezt kis lakodalomnak is mondhatnánk! A lányos háznál zeneszóval várták a jövendőbeli rokonságot. A fiú keresztapja - aki egyben a násznagy is volt - hímzett törölközőt kapott a lány szüleitől a nyakába. A násznagybotra színes ternó kendőt kötöttek, majd elmondták a jövetelük célját. Ezt követően vacsorával kínálták a vendéget, ami sokszor reggelig is elhúzódott. A jegyesség mindössze három hétig tartott, éppen addig, míg a templomban három vasárnapon ki nem hirdették a jegyespár szándékát. A lakodalom előtt egy héttel a jegyespár és a két násznagy -feldíszített vőfély bottal a kézben meghívták a rokonokat, barátokat a lakodalomba. Ez egész napos volt. Külön-külön készülődtek rá mind a két helyen. Az esküvő időpontja délelőtt tíz óra volt. A menyasszony kikérése után leánypajtásai a következő dallal búcsúztatták lányságát: Fonjátok csak a koszorút fehér mirtusz ágból! Csináljatok szép menyasszonyt ebből a kislányból! Szög hajába tűzzétek fel azt a fehér fátyolt, Eszébe se jusson soha, hogy valaha lány volt. Menjetek el a templomba ezzel a kis lánnyal, Hintsétek be útját végig rószaszállal! Vigyázzatok, hogy rózsák közt tövisre ne lépjen, Fel ne sírjon lelke egy lánykori emléken! 394 Ua. 395 Bálint Sándor: i. m. 1977. II. kötet, 384-392. p. 396 Id. Verese Józsefné györei, Csorna Jánosné volt györei, nagymányoki adatszolgáltatótól, 1979. 397 Id. Verese Józsefné györei adatszolgáltatótól, 1979. 90