Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

A györei tájnyelvi gyűjtés alapján a györei magyarok hagyományos értékrendje némileg rekonstruálható. A pozitív tulajdonságok egy része az anyagiak „szerzésé"- hez, az ebben elért színvonalra vonatkozott: „dógos" (szorgalmas), „spórulós"(takarékos), Jódógu" (akinek jól megy a sora), „tehetős" (jómódú), „szorgos" (szorgalmas) stb. - Jellemre, viselkedésmódra utalnak a következők: „igenyös" (egyenes ember, jellemes), „szemörmetös" (szemérmes, tartózkodó), „röndös" (rendes, tisztességes), „böcsületös" (becsületes), „engödelmös" (engedelmes) stb. A negatívumok egy része is az anyagiakhoz kapcsolódott, mint ami veszélyeztette a stabil életvitelt: a „kaparintós nép "anyagiakra törekvő, szerző, azaz „csak szöröz-szöröz". Van olyan is, aki „parádézik" {c\fxk\koái)t), „lelkötlen" (embertelen), „hőbölög" (elégedetlenkedik), „kódis" (nincstelen, szegény) olyan, akinél „minden veszendűbe ment" mert nem tud gazdálkodni. Más meg „részögös, parázna". A györei paraszttársadalom zártságára, az idegenek iránti bizalmatlanságra utal a „várasi" (városbeli), illetve a „gyüttment" (nem közénk való, idegen, nem-györei) minősítés. Falun belül is elítélték, megvetették, kiközösítették, aki nem volt hajlandó alkalmazkodni az együttélés normáihoz, értékrendje valamiben jelentősen eltért, netán deviáns viselkedést mutatott. Ilyen minősítések: „pökhendi" (nagyképű), aki a másikat „szapujja" (szidja, ahol lehet, pocskondiázza), aki a másikat „megvádújja" (igaztalanul ráfog valamit). Netán „szekáns" (molesztálós), „hebehurgya"(meggondolatlan), „tele van sárga irigysággal"(rosszindulattal, rosszakarattal), mindig „pocskondíroz" valakit, vagyis lejáratja. „Neveletlen" (rosszalkodó), a lány-legény aki „hötyke"„büszke", Jővágós"(nagyratarti), „hencögő" (hencegős) stb. - Mindezek ellenére a közel ötven györei ragadványnév közül csak egy az, mely a falu erkölcsi rosszallását fejezi ki.

366 Györe katolikus magyarsága Baranya megye „völgységi" néprajzi csoportjába tartozik - bár Tolna megyei -, de Magyaregreggyel, Kárásszal, Vékénnyel, Szászvárral, Császtával és Mázával együtt. Zentai János szerint elkülönülésük mindenképpen határozott és jellegzetes: „...A hegyháti magyar csoporttól nemcsak földrajzilag különül el, de válaszfal a kettő közé nyomuló német tömb is. Néprajzilag feltűnően különböznek a hegyhátitól, mind a délebbrefekvő kelet-mecsakaljitól... Tudatuk, házassági kapcsolataik is bizonyítják különállásukat. Ugyancsak ezt igazolja a Hegyhátra olyannyirajellemző népszokások hiánya (regölés, új tűzgyújtás)..."

361 Ezek a szomszédos néprajzi csoportok: Az ún. „baranyazug"-i (Alsómocsolád, Mágócs, Csikóstöttös, Kaposszekcső, Tolna megyéből néprajzi szigetként Kisvejke). Ezekkel együtt a Hegyhát magyarsága 35 községet tett ki.

368 Keletről viszont Váralja, Hidas, Nagymányok és Mecseknádasd régi re366 Juhász János tájszógyűjtésének felhasználásával! 367 Zentai János: Baranya megye magyar néprajzi csoportjai. Ethnographia, LXXXIX. évf. (1978), 519-557. p. Lásd: 548. p. - U. ő: Baranya megye magyar néprajzi csoportjai. Dunántúli Dolgozatok, D néprajzi sorozat, 1. sz. Pécs, 1979. 34. p. 368 Ua., 548-549. p. 84