Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

Adataink a józsef-majori gazdaság nélkül értendők. Ha már Izménnyel vetettük össze, Izmény gazdasági produktumához hozzászámít még a gyümölcstermesztés. A vándorkereskedők és felvásárlók egy-egy átlagos évben mintegy 10 mázsa cseresznye, 20 mázsa meggy, 50 mázsa szilva, 10 mázsa téli alma és 80 mázsa dióra számíthattak.

299 A györeiek nem éltek ezzel a lehetőséggel.

300 Az állattenyésztés terén időszakunkban a szarvasmarha-tenyésztés mutatott előrehaladást. A sertéstartás valamivel erőteljesebb volt a szomszédos izményinél. Két mezőgazdasági statisztikai év adatait az I. világháború előtti, 1911es évvel vetjük össze:

301 Adatok db-ban! Összes Ebből: Összes Ebből: Összes Ebből: Evek szarvasmarha tehén sertés anyakoca juh anyajuh 1911 367 132 1008 171 203 105 1935 364 161 1142 141 256 126 1942 500 191 900 130 214 109 A harmincas évek közepén a kis Györe évente átlag 100 növendék, 40 hízómarhát és 80 db sertést értékesített „kifelé". Tenyészmarha nem volt. Ezzel szemben az erős állattenyésztésű német Izmény, a szomszéd község 120 tenyészmarhát bocsátott piacra, növendékmarhából mintegy 350, hízómarhából 120 darabot. Hízósertésből átlag 300-at.

302 Ezek az adatok arra utalnak, hogy Györe állattenyésztésben nem tudta felvenni a versenyt. Ez annál inkább érdekes, mert éppen a Völgységben alakult ki a bonyhádi pirostarka tájfajta marha, igaz, a német kisgazdák, az ún. népies tenyészetek keze alatt. Ennek fajtajavítására általában szimentáli bikákat importáltak, a Dőryek révén először Kisdorogra 1852-ben, majd Tevéire, Závodra stb.

303 A tervszerű tenyésztői munka irányítását, szervezését az 1870-ben alakult Tolnamegyei Gazdasági Egyesület kezdte meg. Munkájuk eredményeként az 1890-ben Bonyhád környékén összeválogatott kistenyésztői tehenek a bécsi kiállításon első díjat nyertek. Ettől kezdve országosan ismert volt a bonyhádi tájfajta.

304 299 Uo. 300 Az 1960-as évektől a györeiek kertszövetkezet formájában komolyan foglalkoztak meggytelepítéssel. Ez az 1990-es években szűnt meg. 301 KSH: Mg. Stat. Adatgyűjtemény, 1870-1970. Állattenyésztés. 3. Községsoros adatok. Szarvasmarha-, sertés-, juhállomány, 1., 2., 4., kötet 286. oldalain. 302 Kiss Elemér: i. m. 1935. II. kötet 369. és 375. p. 303 Vörös Antal: A tejgazdaságok kialakulása a Dunántúlon. 1880-1895. Agrártörténeti Szemle, VII. évf. (1965) 471-493. p. 304 Az igen gazdag irodalomból: Barabás Imre: A bonyhádi tájfajta szarvasmarha tenyésztése. Molnár-féle nyomdai műintézet Rt., Szekszárd, 1931. -A7rű/v/y/va/j.-A Dél-dunántúli nemzetiségek állattenyésztése. In: Szita László szerk.: Baranyai Történetírás 1990/1991. Pécs, 1992.309-344. p. - Éppel János: A bonyhádi tájfajta magyar tarka marha kitenyésztésének kérdése. In: Szita László-Szőts Zoltán szerk.: A Völgység ezeregyszáz éve... Völgységi Múzeum kiadása, Bonyhád, 1996. 133-140. p. 72