Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

Az egyházszentelésről és fölkenetésről az egyházi sajtó is hírt adott, állítva, oly ritka ünnepély volt, milyet megyénk e században még nem látott. Nagy sokaság gyűlt össze, várva a püspököt. Papok is szép számmal, kik a főpásztor elébe mentek. „Azonban mielőbb a templomba térnének, szent Lőrincz és Neit vértanuk ereklyéit, mint az oltárok (régen: martyria beljébe (!) rejtendőket tisztelék sz. zsoltárok zengedezésiv el egy téres fa-sátorban; mit végezvén, az ékes, martyr-koronával diszitett jelentékes koporsót a sz. ereklyékkel négy tekintelyesb szolgálattevő egyház férfiú vévé vállaira, azt az egyház körül hordozván, frigynek szekrényekint, az ez alkalommal készült s kiosztott ének 'Dicsőült Szentek keljetek' stb. zenekiséretteli éneklése közt; mire a főpap a főajtót megilletvén pásztorbotjavai, bebocsáttatni kért, s ezt a körmenettel háromszor ismételvén, megnyíltak az ajtók... Leírhatatlan pillanat volt ez!"- Míg bent a püspök a felszentelési szertartás után elmondta beszédét, a szabadban „főtisztelendő Rihmer Bódog pécsi kanonok s apát úr szónokolt a német ajkú hallgatók előtt. "Ezután ismét a püspök folytatta a szertartást, a szent miseáldozat során pedig általa „...egy idegen felekezetű közsorsú keresztény ifjú értelmes és lelkesült hangon letévén kath. hitvallását, fölvétetek az anyaszentegyháznak ifjú virágait gyöngéden ápoló kebelébe. "Többek, így Györe elöljárói is a főpap keze által részesültek az Oltáriszentségben. S hogy a népnek még emlékezetesebb legyen, a szentáldozás után egy ifjú pár nyerte el a házasság szentségét, volt három keresztelő és számos bérmálandó. A zenét - Vimmer karigazgató vezérlésével - a pécsi „hangászkar" adta. Az ünnepséget száz terítékű lakoma zárta jeles vendégekkel, majd délután ismét isteni-szolgálat következett.

196 Hetven esztendő: 1848-tól 1918119-ig Az 1848-as országgyűlési törvénykönyv 1848. november 1-től kimondta az egyenlő közteherviselést, eltörölte a földesúri bíráskodást, az úriszéket. Eltörölte az földesúrnak járó szolgáltatásokat, megszüntette a papi tizedet. Az úrbéres földeket a földek használóinak tulajdonába adta, akik ezzel -jobbágyokból és zsellérekből - szabad parasztokká váltak. Az addigi feudális földtulajdon polgárivá alakult át.

197 A jobbágyfelszabadítás és az úrbéri rendezés új történelmi korszakot nyitott a parasztság történetében. Megkezdődik a tőkés fejlődés egy évszázadig tartó időszaka, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A mezőgazdasági népesség elnyerte jogi szabadságát. A nincstelenek és szegénysorsúak a tőkés mezőgazdasági és ipari üzemekben - vidékünkön a bányászatban - kényszerültek bérmunka vállalására.

198 196 „Egy szemtanú " szerkesztőhöz írott levelével tudósított. Lásd: Religio és Nevelés, 1844. évi évf. II. 109-110. p. 197 Berend T. Iván-Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon, 1848-1944. Kossuth és KJK., Bp. 1978. 12. p. 198 Uo., 11-12. p. 51