Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

teljesedtek, midőn ma ájtatos könyörgéseket mondva, szent zsoltárokat énekel­ve, minden szenteket segítségül híva, efényes oltárt, e díszes falakat szent olaj­jal megkentük, szentelt vízzel behintettük, szent Lörincz és Neitus mártírok ereklyéit 194 ezen oltárba betettük és ezen ünnepélyes mód által az egy élő Isten­nek és senki másnak imádására és keresztelő szent János tiszteletére fölavat­tuk, fölszenteltük. Hogy azonban ezen határtalan öröm nektek, kk. üdvösséges legyen, va­gyis hogy ezen öröm elméteket szent hitünk iránt tiszteletre, buzgóságra, akara­totokat a ker. erkölcsök szorgalmas követésére buzdítsa, lelkesítse: múlhatat­lan szükséges, hogy hitessétek el magatokat a mai kath. templomaink minden más templomokat végetlenülfölűlhaladó szentségéről és méltóságáról, és győ­ződjetek meg, hogy e szent hajlékban a mindenek teremtője a nagy Isten nem­csak úgy mint mindenütt városainkban, faluinkban, lakházainkban, erdeink­ben, mezeinkben és szőleinkben, hanem rendkívüli, különös módon valóságo­san jelen van." Ezután a templomok történetéről beszélt, görögöknél, rómaiaknál. Majd a zsidók imahelyeiről és a jeruzsálemi templomról. Szent Pált idézve bizonyítja, hogy "...ezen jerusálemi templom is csak árnyéka volt kath. templo­mainknak..., " mert: „...habár a jerusálemi templom szekrényébe zárt manna alatt az Isten csodálatos mindenhatóságának müve foglaltatott, de mégis csak jele, képe volt az a valódi Istenségnek, midőn ellenben a mi oltárainkon a ke­nyér és bor színe alatt nem jele, nem képe a valódi Istenségnek, hanem az Isten­ség maga éspedig ugy, mint önmagában vagyon, van jelen. A jerusálemi temp­lomban csak barmok ölettek le és égettek meg áldozatul az Istennek, de mi templomainkban az Atyaistennek az ő egyszülött fiát Jézust, a legfölségesebb áldozatot, mutathatjuk be. Valakik tehát e naptól fogva efölszentelt falak közé léptek, beléptek nem egyedül imádságházba, hanem valóságos, szoros értelem­ben vett Istenházába." Ahogy Salamon király felszentelte a jeruzsálemi templomot, a katoli­kusoknak is templomaikat,fölséges szertartások között" kell megáldani és megszentelni. így van ez már az Anyaszentegyház kezdete óta, vagyis 1800 éve! Mert hiszen: „...minden megszentelt helyről lelki örömünkre mondja az Isten: Kiválasztottam és megszenteltem e helyet, hogy itt legyen az én nevem örökké; azért nyitva lesznek szemeim és figyelmezni fognak füleim annak kö­nyörgésére, ki e helyen imádkozandik. Hogy az Istennek e csalhatatlan ígérete rajtunk annál biztosabban betel­jesedjék, törekedett az anyaszentegyház a most véghezvitt fölszentelési szertar­tásnak minden részecskéjével elméinket a mennyeikhez (!) fölemelni és szi­veinkben szent érzést gerjeszteni. íme, a fólszentelésnek ájtatossagat a bezárt templom ajtaja előtt kezdettük, térdeinkre esve minden szenteket, litániájokat 194 Szent Lőrinc római daikónus, vértanú. Meghalt 258-ban. Részletes életrajza: Schütz Antal szerk.: Szentek élete... Pantheon, Bp., 1995.506-509. p. - Zala Mária szerk.: Szentek lexikona. Du­nakönyv Kiadó, Bp., 1994.227-229. p. - Neit vértanúról nincs adat. História Domus szerint évszá­zadokkal korábban is a györeieké volt az ereklyéje. 47

Next

/
Thumbnails
Contents