Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Liszt Ferenc levelei (Forrásközlés) • 311

rálya a legszívélyesebben újra meghívott a Loo-i kastélyba, Düsseldorfban megígértem, hogy részt veszek az Esztergomi misének egy előadásán ésAltemburgban az Általános Német Zeneegyesület zeneünnepélyén, amelynek kezdeményezője voltam (ennek már több mint 15 éve), és amely az út nehézségei ellenére nagyon illendően folytatja előrehaladását. Két vagy három héttel a Nibelungok augusztus 13-ra hirdetett előadása előtt Bayreuthban leszek. 109. Igen tisztelt Barátom! Egyik szolgám által elkövetett hanyagság három nappal késleltette a szombaton Rómába címzett távirata a megérkezését. Csak tegnap (kedden) estejutott el ide hozzám. Szerencsére nagyon tiszteletteljes üdvözletemet Trefort miniszter úrnak a Zeneakadémia megnyitása alkalmából, magától értetődően, most megtáviratozni nagyon későinek látszik számomra. Őexcellenciája lesz szíves átmenetileg elnézni nekem, és megengedni, hogy írjak neki, ha már tájékozottabb leszek a megnyitó ülésről és az akadémia jelenlegi tevékenységéről. Az akadémia létezése - annyi tárgyalás után - még meglep. Hogy ahhoz alkalmazkodjam, néhány havi gondolkodásra és útbaigazításra lesz szükségem. Ha Trefort megnyitó beszédét kinyomták németül, kérem azt elküldeni nekem. Tegnapelőtt óta egészen kábult vagyok azoknak a hűléseknek az egyikétől, amelyek az esős évszakban kétszer-háromszor évente nagyon barátságtalan társaim maradnak. Ilyen állapotok és körülmények között (az Akadémiával és az azzal boszszantóan összefüggő dolgokat értem ezen) mindig a Te szívélyesen hálás Villa d'Este, 1875. november 17. Liszt Ferenced 110. Igen tisztelt, kedves Barátom! Legutóbbi levelének jó hírei nagyon megörvendeztettek. Rögtön közöltem azokat W. hercegnővel, aki Önnek megírta szerencsekívánatait az enyéimmel együtt. Eduárd unokatestvérem közli velem Bécsből, hogy főügyésznek nevezték ki a semmitőszéken. Semmi kétség, hogy e magas állásban „érvényesül minden érdeme". Egy klasszikus írónk e kifejezése szomorúan térít vissza önmagamhoz: Az összehasonlítás a legjobb régi barátaimmal erősen az erkölcsi hátrányomra üt ki, és bántengem, hogy érdembenjóval alacsonyabbrendűnek érzem magam náluk. Pótolhatom-e az elveszített időt? A hiúság minden kicsinyessége idegen számomra, belső hivatásom beteljesül-e? A Budapesti Zeneakadémia megadja-e nekem a lehetőséget, hogy jó szolgálatot tegyek országomnak és ma410