Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Liszt Ferenc levelei (Forrásközlés) • 311

UL: Számítok arra, hogy tájékoztatja barátainkat címemről: „Vicolo de Greci N° 43. Róma" Remélem, viszontlátom Bülowot a Villa d'Esteben. Tegnapelőtt még nem volt Firenzében, de rövidesen oda várják. 97. Legszívélyesebb szerencsekívánataimat mai névnapjára, igen kedves Barátom. Ma reggel Luiggi atya, régi ferencesrendi ismerősöm mondta a misét Önért a Szent Antal-oltárnál a Villa d'Estehez tartozó ferencesrendi templomban, és mint gyakran, imádkoztam önért, Tonyért és kedves családjáért. 18 év óta, 1856 augusztusa, az Esztergomi misém óta Ön nemcsak egyik legjobb barátom, de egyik jótevőm, tekintve jelentős szereplését különböző helyzetekben mindig javamra. Márpedig a hálátlanság függetlensége számomra teljesen ismeretlen, és boldognak érzem magam, hogy buzgó és odaadó hálát érzek Ön iránt. Vasárnap este itt telepedtem le. Előző nap a Szentatya kegyeskedett fogadni egy kis létszámú kihallgatáson a Vatikánban, és áldását adta rám. Egy kis gyengélkedésből - amely csak két napig tartott - teljesen felgyógyultnak látszott. Ö ésAntonelli bíboros egyáltalán nem hagyják el a Vatikánt, mióta Róma Olaszország fővárosa lett. Engem bemutattak az osztrák követnek és miniszternek: Paar grófnak és Wimpfen grófnak. Ez utóbbi nagyon kedvesen hívott meg vacsorázni. Felesége, született Lynar hercegnő bájos és berlini; a követség titkára, Biegeleben báró átadta nekem a magyar útlevelet, melyet Ön volt szíves nekem megszerezni. Köszönöm ezt az ezredik szívességet és a többit: Táborszkyt, Fritzet, a „Brankovics"-cikket, lakásom sürgetését, az elhagyott fehérneműt, az új molyirtó szert, a két láda bor szállítását Palugyaynak és Eduárdnak. Nemrég Marié Hohenlohe hercegnő ezt mondta nekem: „A szekszárdit felavattuk a Szigetkertben Pejacsevich gróf, a lovasság felügyelője tiszteletére, aki tökéletesen értékelte tüzes honfitársának jó minőségét." Békés visszavonulásom a Villa d'Estebe valószínűleg Pestrevaló visszatérésem pillanatáig, január közepéig meghosszabbodik. Semmiféle látogatás sem zavar ezen a héten, kivéve Ercole őrkanonok urat (akinek a dédapja és utódai töltötték be a Villa dEste őrkanonoki állását) és Hohenlohe bíboros két régi szolgáját. Kívülem más nem lakik most itt. Nagyon tetszésem szerint élek teljesen egyedül, olvasok és írok. Szalonomat ugyanaz a Bösendorfer zongora díszíti, amelyik Pesten. Jobban szolgál majd engem nyáron, mint télen. Szándékom tehát sétáltatni ujjaimat és nem a lábamat, és mostanáig a szép kertbe sem mentem le, reggeli eltávozásom, hogy a ferencesek templomába menjek, és néhány forduló a hosszú teraszon (szobám mellett), ahol a Római síkság remek körképében gyönyörködnek a Szent Péter kupolájával és a templom vonala a látóhatár szélén bőségesen kielégíti erősen mérsékelt mozgásvágyam. Bülow holnapután érkezik ide. Két meglepően kiugró és maró cikke, az „Allgemeine 400