Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Liszt Ferenc levelei (Forrásközlés) • 311

Egy örvendeteshírtkaptam unokaöcsémtől, dr. Liszt Eduárdtól. Oeminenciája, aki miniszter Bachnál, teljesítettekérésemet, és az Esztergomi mise partitúrájának és zongorakivonatának kiadását elrendelte kormányköltségen a bécsi császári és királyi nyomdában. A kézirat utolsó változatát több könnyítésseljavítással és jelentéktelen bővítésekkel láttam el, melyek a pesti és prágai bemutatókhoz és az összkiadáshoz képest is jobban kiemelték a mű vallásosjellegét, (például a Glória zárófúgánál és az „Et unam sanctam catholicam et apostolicam Ecclesiam" [És az egyetlen szent katolikus és apostoli egyházat] szöveg kétszeri helyett négyszeri megismétlésével a szöveg szinte az égbe szárnyal) és még 14 napot a pótlások leírására és az egész mű kijavítására fordítottam. A zenei együttesek számára nagyon fontosnak tartom, hogy az előadások előtt és után a partitúra tartalmát nagyon alaposan tanulmányozzák. Nem tévedek túlságosan, a mű a legtisztább zeneiforrásvízként (nem a szokásos mosakodáshoz használt, hanem gyémánthoz hasonló értelemben) és hithű, érlelt katolikus borkéntfogfennmaradni. E meggyőződést követve nagy hangsúlyt helyezek a mű kiadására, bár nem okozott gondot kiadót találni. Fontos számomra az állami nyomda kiadásának a minősége, melyet bizonyára a Te baráti közreműködésednek köszönhetek. Remélem, húsvétra el tudom küldeni Neked az első nyomtatott példányt. Ez megillet, hiszen a műnek Te adtál életet, s Te segítetted mindennek a megvalósulását. Az „Egyházi zene története Olaszországban és Németországban" c. brosúrában található egy cikkdr. Laurencin gróftól, (valószínűleg Rudolph nagyhercegfia, olmützi bíboros, aki a saját beiktatása alkalmából felkérte Beethovent a D-dúr mise megírására). A műből idézek: ,^izok az egyházi zeneszerzők, akik bejutva a világ szellemi áramlataiba a saját hangjukról nem akarnak lemondani, akik csak hírnévre és dicsőségre vágynak, a földön is a magasságban akarnak tündökölni, akik a hangok mozgalmas világában és saját szerves fejlődésük folyamán a megszerzett művészi eszközöket csak a legvégső esetben használják, mert az általuk az örök és tiszta lélek egyszerűbben, igaz módon mutatkozik megszív- és lélekemelő muzsikájukban, tehát a régi zenei törvényeket alapul véve arra törekednek, hogy a fenn említetteket új eszközökkel és eredményekkelformálják meg, ez a tevékenységük a jelenlegi zenei életben egyedüli követendő például szolgál mindenkinek." A dolgok lényegére mutat rá Zellner dolgozatával a „ Wiener Blátterfür Musik"c. lapban (szeptember és október), mely ismert előtted. Október elején közölt Párizsban az „Univers catholique" egy nagyon kedvező értékelést misémről, melyben feltűnt egy durva sajtóhiba. Harmad helyett ötödöt kellett volna írni. Dr. A mbrossal Prágából, egy érzelemdús és ügyes kritikussal alaposan elbeszélgettünk, s bár néhány dologban óvatosan tartózkodott, de ténykedésemet egészében követésre méltónakjellemezte. A többi prágai újság meglehetősen tanácstalan volt, ugyanúgy, mint a bécsi, de részemről nem fogom az urakat megkérdezni, mit és hogyan kell csinálni. Vischer, egy híres esztétikai professzor, aki jelenleg az itteni egyetemen tanít, pontosan megfogalmazta: „A művész nem tekintgetjobbra vagy balra, hanem követi a géniuszát, úgy siklik el a kritika fölötte, utólag megfertőzi és megfosztja az örömétől." A fertőzés ellen úgy tudunk védekezni, hogy az örömet legjobb tudásunk 330