Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

Telkes jobbágyok azok voltak, akik földbirtokkal és házzal rendelkeztek. Egész telkesnek számított az, akinek általában egy hold belsősége, 22 hold szántója, 10 hold rétje volt. A háromnegyed telkesek ugyancsak egyholdnyi belsőséggel, de csak 16 és fél hold szántóval, 6,3 hold réttel bírtak. A féltelkesek háromnegyed és egy hold közötti belsőség mellett mintegy 11 hold szántón és 5 hold réten gazdálkodtak. A negyedtelkesek szántója 5 és fél, rétje két és fél holdnyi.

128 A telkes jobbágyok tehát a telki állomány nagyságának megfelelően differenciálódtak. A zsellérek birtoka viszont nem érte el az egynyolcad teleknagyságot. Maximum egy hold szántójuk, fél hold rétjük volt, esetleg bérbe vettek egy-egy földterületet. A hazátlan zsellérek ház nélküli napszámosok, kapás szőlőmunkások. A jobbágyok jogállásában megkülönböztették a „röghöz kötött" és a „szabad költözésű"jobbágyságot. A röghöz kötöttek akkor sem költözhettek el a faluból, az uradalom területéről, ha valamennyi adósságukat kifizették, valamennyi földesúri kötelezettségüket rendezték.

129 Ilyen, örökös jobbágyok által lakott falu volt a pécsi püspökséghez tartozó Máza és Váralja mellett Györe is.

130 A „szabad költözésüek"csak szerződéssel kötelezték magukat a jobbágyi szolgálatra. Első szerződésük általában a telepítési szerződés. Ha a szerződés időpontja lejárt, elköltözhettek, feltéve, hogy földesúri és köztartozásaikat, egyéb adósságaikat is rendezték. Szabad költözésű volt például a szomszédos Izmény, s általában a környező német falvak: Majos, Hant, Apar stb.

131 Mintegy 12 000 Tolna megyei jobbágy jogállását ismerjük Mária Terézia korából. Ezek 94 helységben éltek. Örökös jobbágyok csak hét faluban laktak, örökös és szabad költözésüek vegyest négyben. Az örökös jobbágyok száma Tolnában mintegy ezer főt tett ki. Röghöz kötöttek voltak, sorsukon továbbköltözéssel sem segíthettek. Győrében - 1767. évi állapot szerint - az egyes családok a következő nagyságrendű szántóval rendelkeztek: 128 Horváth Árpád: Szakcs mezőváros története. Szikra Nyomda, Pécs. 1969.103-107. p. 129 Varga Ádám-Boda Ferenc: Mözs község története. Szekszárd, 1973.131. p. - Lukács Zsófia: A szerződéses jobbágyok helyzete hazánkban a XVIII. század folyamán a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig. Légrády Testvérek nyomdai műintézet, Bp., 1937. 130 Felhő Ibolya: i. m. 1970. 256-263. p. 131 Uo. 30