Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

mára a személyeskedés nem ellenfeleket, hanem ellenségeket termett: 1897ben már rájár a rúd, vagyona egy részét elárverezik, s ki tudja, a „szobabútor, varrógép, zongora, hegedű, 1300 kötet könyv",

59 hova került, hiszen benne Dienes Valéria és Babits Mihály gyermekemlékei rejtőzhetnek... Az ügyvédlapszerkesztő amerikai vesszőtelepe, szőlői révén anyagilag talpon maradt, mert még 1899-ben is virilista,

60 de 1897-ben kizárja a kaszinó, ami bizonyos körökben egyenlő volt a bukással, lehetetlenné válással. Vizsgált, következő évünkben már az újság színvonala feltűnően süllyed, az olló akár sikerrel pályázhatna a főmunkatársi posztra, s tér nyílik a széplelkű vidéki úriasszonyok beszélyeinek éppúgy, mint - a gimnazista Babits Mihálynak... Az önérzetes reménységgel szorongatott Heine-vers, amelyet a Halálfiaiban Babits Imrus kezébe ad, nem egyetlen alkotása lehetett a „poétáskodó gyereknek". A kötet lapjain erről nem esik szó, talán azért sem, mert az első megjelent mű eredetijét író német költőről csak hosszan, a regényszerkezetet is sértő kitérővel lehetett volna mondani valami hozzá illő -jelentéktelent. S mi lett volna az Heine jelképes alakjához viszonyítva?! Az itt következő nyolc sor ettől függetlenül fontossá lesz számunkra, hiszen ezzel a kísérlettel lépett az ifjú Babits Mihály - bár még álnéven! - az irodalom rögös útjára egy vidéki újság Csarnok rovatában: „ENYÉM VAGY. Július Sturm Ha két szép rózsa az enyém, Két csillagot kívánok, Oly nyájas az a csillagfény. Nyájasak e világok. A rózsák bájos ajkaid, Róluk mi jó csók árad! S lelkembe fényt két csillag hint, Hűséges szép szempárad. Robur".

61 A vers, amely eddig kötetben sosem látott napvilágot, a Szekszárd Vidéke 1898. szeptember 3-i számának ötödik oldalán található. (Nyilvánvaló sajtóhiba, így kijavítandó volt a második versszak második sorának kezdőbetűje: B, ez maradt a korrektúra után is az R helyett). Július Sturmról az irodalomtörténet kevés megjegyezni érdemeset örökített az utókorra, mert 59

TMK: Árverési hirdetmény - 25. évf. 24. sz. (1897. jún. 13.) - 7. p. 60 Megjegyzendő, hogy értelmiségiként azért is szerepelt a legtöbb adót fizetők között, mert az akkori adószabályok szerint kétszeresen számították jövedelmét. 61 Július Sturm: Enyém vagy= Szekszárd Vidéke. - 18. évf. 7. sz. (1898. szept. 3.) - 5. p. 286