Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

Babits Szabó Lőrincnek elmondott vallomásában a legrégibb emlékek között idézi: „ Gyermekkoromban csodagyerek voltam. Otthon apámat bámulatba ejtettem nagy eszem és olvasottságom által, és emlékszem, hogy apám vendégei, táblabírák, mind elcsodálkoztak rajtam..,"

48 Aztán kicsit arrébb: „Nagyon magányosgyerekvoltam. Pajtásaim nem voltak, vagy ha voltak, tekintélyt igyekeztem tartani. Mindig meg voltam győződve, hogy mindenki más buta, csak én nem. De tényleg, ha visszagondolok, rettenetesen buták voltak. Én nem voltam olvasott különösebben, de egész érzelmi életem borzasztóan felette állt a többiekének. "

49 Mi sem természetesebb, ha az iskolai időszak alatti különbség- és felsőbbségérzetet a kis diák nyárra is hazaviszi, s szünidei környezetében is ezt próbálja érzékeltetni. Vajon kik lehettek játszótársai? Talán az iparos- és parasztgyerekek? Két okból sem ők. Az egyik, mert a maga korabeliek nyaranként dolgoztak, a kisebbekkel pedig nem játszott szívesen, kivéve félig-meddig húgát, akivel viszont sokat verekedett és veszekedett.

50 A másik ok, hogy ő maga is más társaságra vágyódott, néha leginkább a sajátjára, a család pedig féltő gonddal ügyelhetett lépéseire, hiszen atyja halála után, de már előtte is az elsőszülött fiúnak kijáró tisztelettel benne látják a sosemvolt dinasztiabéli nagyság továbbvivőjét, felélesztőjét. Maradnak játszótársul a már atyáik révén sem túlságosan magas színvonalú vidéki értelmiség gyermekei - alkalmilag, s előbb talán csak a közelség kényszeréből, később tudásukat, titkaikat respektálva a rokonok, köztük elsősorban Geiger Gyula nagyobbik lánya, a későbbi Dienes Valéria. Minderről maga Babits tanúskodik a leghűbben. Halálfiai című regényének záró megjegyzésében kijelenti ugyan: „Ez a regény csupa költemény, képzelt szereplőkkel...", de szintén itt olvashatjuk azt is: „talán sehol sem festett is föl anynyit a maga életének színeiből, mint itt. '

61 Mentegetőzése inkább a jogilag elítélhető tények valótlansága miatt szól, az emlékek, érzések, jellemek, események legnagyobb része a megélt valóságból évek alatt érlelt, nemes szellemi ital, amelyből kellő máshonnét származó adattal könnyűszerrel kiválaszthatjuk a művészi alakítás hozzáadását. A műben a kis Hintáss Gitta (Geiger Valéria) első jellemzése: „Csodagyerek!"- éppúgy, ahogy Babits magáról tartotta. Apja gimnáziumba akarja járatni ugyanezen ok miatt, amit a családi környezet kellő megdöbbenéssel fogad. A jövendő költő ekkor még kisfiúként bár, de egyre többet lát Valériából: a felnőttekről szólva írja, hogy „Gitta tudta a titkaikat, a nagy, hideg és csodálatosan okos Gitta; de őtőle nem merte kérdezni, s nem merte elárulni, hogy ő nem tudja. "Ebben már benne van a versengés alapeleme: azt tudni, amit a másik, olyanná lenni, amilyen ő. Ehhez aprólékos megfigyelés kell, íme: „ Gitta kegyetlen kis isten, emberek sorsa felett, teljesen tájékozva volt a részletekről. Hangja csengett nagyosan sfagyosan, mintjégcsapok a szélben, különös hatássalImruskára (a regény béli Babits Mihályra), aki sötét szemekkel bámult az ajtóból, a nagy, 48 Szabó, 40. p. 49 Szabó, 41. p. 50 Szabó, 36. p. 5

' Halálfiai, 579. A továbbiakban csak a különösen fontos helyeknél tartom szükségesnek az idézett oldal külön jelölését. 281