Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

adásul a hírhedett tiszaeszlári per is, egyszóval a magyar kormánynak aligha van szüksége újabb botrányra... A tárgyalást - talán horvátos hangzású neve miatt is! - Babits Mihályra, tehát egy beosztott bíróra bízták, akinek még alig egyéves gyermeke. Összesen harminc vádlott volt, akiket négy védőügyvéd, köztük Geiger Gyula, Ujfalusy Imre, tehát Babits bírónak immár rokonai és barátai védtek. A vádat az akkor frissen kinevezett királyi alügyész, Fittler Bálint képviselte. Szabályszerű és terjedelmes vádiratában szándékos emberölés miatt kérte a büntetést, de azt hangsúlyozta: „ezen bűnügy egyes túlzó horvát urak által nemzetiségi jelleggel bírónak tüntetett/el... s ebből más általánosságban a magyar nemzetnek a testvér horvát nemzet iránti ellenséges indulatát célozzák kimagyarázni. "

44 A vádlottak közül tizenöt felmentést, három ítélethozatal-felfüggesztést, egy eljárás-megszüntetést ért meg, tizenegyet ítéltek mindössze fél évtől öt évig terjedő büntetésre. Valamennyiük ítéleti záradékában ott szerepelt ez a mondat: „Ellenben a szándékos emberölés vádja alól felmentetik." Geiger Gyula lapja vezércikkében még ezen is háborgott: „Tizenegy magyar munkás börtönre és fegyházra van ítélve. Es a horvátok? Ok fel vannak mentve!".

45 A bíróság működésével ugyancsak meg lehettek elégedve azonban a felsőbb körök. A testület nem akarta észrevenni, hogy a vádlottak egymásért tanúskodnak, s ahogy Babits Mihály írja a Halálfíaiban atyja bírói ténykedéséről: „Miska a törvényszék rideg betűit alkalmazta, s büszkén gondolhatott pártatlanságára. Mégis téves volna azt hinni, hogy este nyugodtan hajtottafejet párnájára - ahogy mondani szokták".

46 Fittler közvádló, aki először ez ügyben szerepelt alügyészként, 1897-ben már a budapesti királyi ügyészség vezetője, Babits Mihály 1888 őszétől ugyanott bíró, majd a pécsi királyi ítélőtábla egyik vezető alakja 1891-től. Csupán az nem derült ki, hogy a tizenhat horvátot kik gyilkolták meg... Cenci azonban - ahogy a tényekből kiderül -jól számított, amikor néhány hónappal a nagy üggyel való megbízatás után hozzáadja Babits bíró úrhoz leányát. Valljuk be, az idő is sürgeti kissé, mert az 1855. június 29-én született Auróra 1882. december 16-án már huszonnyolcadik évét tapossa, vagyis a korabeli ítélet szerint vénlány. Alig egy év múlva születő fiuk, majd finoman utal is erre a Halálfiaiban: „Ha Miska nincs, lány marad, mint Jolán (valójában Ilona), a húga". Mindez természetesen még nyomokban sincs jelen a Tolnamegyei Közlöny - Babits atyjának egykori principálisa, Boda Vilmos királyi járásbíró - hetilapjának december 24-i híradásában, ahol Babits későbbi Balázs-áldásainak színhelyén köttetik meg a frigy. „Múlt szombaton volt Kelemen Auróra úrhölgy esküvője Babits Mihály törvényszéki bíróval a belvárosi nagytemplomban. Igen díszes közönség állta körül az oltárt. Az esküvőnjelen volt a szegszárdi törvényszék elnöke, számos törvényszéki tisztviselő44 Törvényszéki csarnok=Szekszárd Vidéke - 4. évf. 41. sz. (1884. okt. 2.) - 6. p. 45 Aszekszárdi törvényszék és Starcsevicsék=Szekszárd Vidéke. - 4. évf. 42. sz. (1884. okt. 9.) -1-2. p. (A cikk szerzője - stílusából ítélve - feltehetően maga Geiger Gyula volt.) 46 Halálfiai, 174. p. 279