Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

T. Mérey Klára: Tolna megye úthálózata és a mellettük fekvő települések a 18-19. század fordulóján • 209

nyira súlyos - egy hosszú háború után - a táj átalakulása, annak mértéke és minősége. Bél Mátyás a 18. század elejének természeti állapotait leíró műveiben Somogy megye miazmát lehelő vizeiről, halált hozó éghajlatáról írt, s ez így került a köztudatba. Tolna megye legalább ennyire „nehéz terep "volt a bevándorlóknak, megtelepedőknek, hiszen a háború mellett a vadvizek, névtelen patakok egész sora „némán vall" az elhanyagolt, egészségtelen tájról. A Sárvíz neve gyakran úgy bukkan fel a hadmérnök iratai között, hogy a Sár vize. Más forrásban - láttuk -, hogy a folyók nevét olykor össze is tévesztik, mindegyiknek óriási ártere és mocsara volt. Sáros ártér, a mocsaras víz még a halak és rákok, más víziállatok húsát is élvezhetetlenné tette, amint erről Bél Mátyás Tolnáról írott rövid összefoglalásában is beszámolt.

126 A vizek rendezésével is kapcsolatos útrendezés kérdésével már foglalkoztunk, de összegzésünkben is szeretnénk rámutatni arra, hogy míg a 18. század végén, a megye által számon tartott úthálózatnak 58%-a volt rossz („malo"), addig 1837-ben a közel hasonló hosszúságú kereskedelmi úthálózatnak nem is egészen 5%-a volt másodosztályú út, a többi első osztályúnak minősült a megye mérnökének megítélése szerint. Ez a másodosztály is távol állott a „rossz"-tói, hiszen csak a Duna melletti erősen homokos Kömlőd-Paks közötti rövid útszakasz, továbbá a Kér és Nagy Dorog közötti rövid szakasz (melyen egy hosszú fahíd sejteti, hogy lápos, mocsaras területről volt szó), továbbá Bátaszéktől Baranya megye határáig vezető kis útszakasz, ahol megszűnt a köves út, - tartozott a másodosztályba sorolt utak közé. S mindez annál figyelemre méltóbb, mert köztudott volt, hogy Tolna vármegye összes területének közel 40%-a még 1827-ben is hasznavehetetlen terület volt, ahogyan ezt az országos összeíró választmány egyik tagja kimutatta.

127 Mindezek az adatok és az utak mellett megemlített gabonaföldek, szőlőültetvények az újra megtelepült magyar és a betelepült idegen népesség szorgalmát, a vezetés szervezettségét mutatja. A múltat megismerni úgy érdemes, hogy annak minden oldalát feltárjuk és bemutatjuk: a szépet és a jót éppen úgy, mint a sötétet és csúnyát. így válhat az csak tanulságossá a jövő számára. 126 Bél Mátyás: Notitia Hungáriáé Novae Historico Geographico sorozat Tolna megyei kötetének (Esztergom, Prímási Könyvtár) fordítását lásd: Tanulmányok Tolna megye történetéből. IX. köt. 334., 337. o. (Dr. Kun Lajos fordítása.) 127 Palugyai Imre: Megyei statisztika: Dunán inneni és Dunán túli megyék és szabad kerületek. Pest, 1848.145. és köv. o. 258