Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

T. Mérey Klára: Tolna megye úthálózata és a mellettük fekvő települések a 18-19. század fordulóján • 209

csola helységnél jelölt Dalmandi csárda az országútban „Házakkal és Uraság Jáger Házával körül véve vagyon népes és bátorságos hely." Tolna megyében 1811-ben 63 településhez tartozóan 81 csárdát jegyeztek fel, ezek többségét is a forgalmasabb és népesebb földvári és dombóvári járásban. Ugyanakkor a szomszédos Somogyban 1808 és 1810 között végrehajtott csárdák összeírásában 92 település határában 123 csárdát jegyeztek fel.

116 Ez a két adat önmagában beszél, míg Somogyban a hatalmas erdőségek védelmet nyújtó mélye jelentette az egyik legfontosabb utazást gátló akadályt, a vizek hazájának is nevezhető Tolna megyében inkább ezek a „természetes" gátló tényezők fenyegették az utasokat. Érdemes itt megemlítenünk Tolna megye útbiztosának azt a jelentését, amelyben közölte, hogy a Földvári alsó tó végében, ahol mindig egy „dobogós gát" volt, most sem kocsival, sem gyalog nem lehet átjárni, csak a tó fenekén lehet haladni, „hol nagyobb, hol kisebb vízen, veszedelem közt kintelenittetnek a Postai Pasaserok és más utasok által költözni. "

m Ha rápillantunk arra a tépképvázlatra, amely a 18-19. század fordulóján ábrázolja Tolna megye úthálózatát úgy, ahogyan azt az akkor élő mérnök teljes pontossággal feltüntette, akkor látjuk, hogy a megyét már akkor át- és átszelték a közlekedés útvonalai, mégpedig három minőségű, illetve hármas célt szolgáló utak voltak ezek: a postát és a távolabbi összeköttetést szolgáló postautak, melyek utast és küldeményeket szállítottak. Országút, amelyen a kereskedelem - viszonylag biztonságosan bonyolódhatott és az „oldalutak", amelyek a községek, mezővárosok egymás közötti forgalmát voltak hivatva szolgálni, elősegíteni.

118 (Ld.: 3. ábra). Az útépítés és rendezés egyik fontos akadályát képezte ez időben a megyében, hogy akkor vett új lendületet a vizek rendezésének sokat sürgetett ügye. 1803-ban döntött úgy Veszprémben tartott egyik ülésen a vizek szabályozását intéző területi bizottság, hogy nemcsak a Sárvizet, hanem az egész vízrendszert (Sió, Kapós, Balaton és a Duna Tolna megyei szakaszát) szabályozni kívánják. A Sárvíz bátai torkolatának rendezési tervét a már többször említett Schnemann József, Tolna megye geometrája készítette el.

119 E munkálatokhoz is szükség volt a „gyalogemberekre", kirendelt ingyen robotosokra, a megye által fizetett napszámosokra. A közösség leterheltségének mértékére jellemző adatként említem, hogy pl. 1823. június 2-től hetente 23 település 642 robotost volt kénytelen küldeni a tolnai, a decsi és az őcsényi fokok rendezési munkálataihoz.

120 A fokok eltöltése, a gátak építése, rendezése nagy terhet jelentett, de szükség volt rá, hiszen az egész vidéket elöntő vízáradat komoly károkat okozott. 116

TML, KI, 3:19/1811, továbbá Szili i. m. 107-110. o. 117 Uo. 4:93/1814. 118 Lásd 3. jegyzet. 119 Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében a 19. században. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. IX. Szekszárd, 1979. 230. o. 120

TMÖL, KI, 4:40/1823. Szekszárdon, 1823. június 6-án kelt szolgabírói jelentés. 253