Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

A Kun família Hidason fekvő uradalmi központjában 1720. szeptember 28-án írták alá a telepítési szerződést, amelyet a tulajdonos német telepes jobbágyaival megkötött. A szerződést aláíró Heinrich Neun, Andreas Glits, Johann Heinrich Schneider, August Deckmann hesszeni jobbágyok leszármazottai később is megtalálhatók a falu adóösszeírásaiban. A szöveg világosan utal arra, hogy a betelepítés puszta helyre történt és korábban nem volt lakott terület. A falu helyét azonban ott jelölte ki a földesúr, ahol korábban a rác dúlás előtt létezhetett.

4 A német nyelvű szerződés fordítását az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük, s így összehasonlítási alap nyílik a Mercy-féle szerződésekkel. „Alapszerződés Szerződés Majospusztámról, melyet Johann Heinrich Neun, Andreas Glits, Johann Heinrich Schneider, Augustinus Deckmann gazdákkal az ügyet egymásközt szabályozva megállapodtunk. Két azonos szövegű szerződést készítettünk és mindegyikünk egyet kézhez vett, mint következik: 1. A nagyságos uraság első ízben adja Majospusztát, minden hozzátartozó telepekkel és földdel, ami ezelőtt hozzátartozott és használatban volt. Ezt ismét birtokolják és élvezzék. És mivel megkerestek, hogy ezt német módra rendezhessék be, úgy ezt kegyesen engedélyeztem és köteleztem magam, hogy mindazt, mit a szerződés és a telekkönyv tartalmaz örökké megtartom. 2. Ott kell építkezniök, hol a falu előzőleg volt. Oda 70 házat építsenek és jó emberekkel ismétfoglalják el úgy, hogy az uraság és az Uralkodó kárt ne szemedjen. 3. Az uraság 3 szabad évet ad; ennek lejárta előtt sem robotot, sem pénzt nem kell nyújtaniok, a földből sem tizedet, míg a 3 év le nem telük. 4. Mivel nem teljesítenek robotot az uraságnak, pénzt nem fizetnek, ezzel megelégszem, így mindennemű robottól mentesek legyenek. A tizedet helybe kell szállítani; ez a hely Hidas vagy Bonyhád, ahol az uraság székel és tovább nem. Ezzel szemben kötelezzük magunkat, hogy a robotokból és a föld tizedéből az uraságnak minden háztól 4 Guldent nyújtunk, minden terményből, magból, káposztából, kukoricából, valamint a bor tizedéből. Juhból, libából, kacsából, kakasból, mindezekből az uraságnak kötelesek vagyunk a kilencedet nyújtani, a bor tizedet a termés évében kell beadni. 5. A szabad évek 1720. szeptember 28-án kezdődnek és 1723. szeptember 28-ig tartanak (érvényesek). Ekkor az uraságnál a szabad evek megszűnnek. Ami azonban a dicső megyét illeti önökkel oda utazok és érdekükben jó szavakat szólok, hogy ők is jószíwel fogadják önöket. 6. Mikor 1724. április 28-at írunk, ez Szt. György, akkor kötelesek minden házból 2 Guldent az uraságnak leróni és a 4 Gulden másik felét, pedig az év végén Szt. Mihály napján, szeptember 28-án. E pénzeket bírák és esküdtek útján kell beszedni és meghatározott napon az uraságnak leadni. 7. A bíró és az esküdtek szorgosan figyeljenek arra, hogy tűz és baleset által hanyagságból a helységnek nagyobb kára ne keletkezzék. Ugyancsak rossz szándékból sem. 8. Az uraság a mészárszéket és kocsmát Szt. Györgytől Szt. Mihály ig egy fél évig bírja, az év másik felében a közösség árusíthat. 9. A mészárszék minden haszna a közösségé, de abban jószándékkaljó húst és olcsó áron tartsanak, hogy a szegény nép megfizethesse. Ezzel szemben a közösség minden év Szt. Mihálykor2 Gulden mészárszék kamatot köteles fizetni. 10. Arra is kötelezve legyenek, hogy az uraság (erdő) irtását kezeljék, abból semmit sem szabad kiadni, utakat és hidakat kell készíteni és jó állapotban tartani, hogy ne a nagyságos uraság és a dicső megye kényszerüljön azokat elvégezni. 11. Az uraság ne akadályozzon meg kis dolgokat, melyek a telken vannak, vagy amelyeket az uraság odaépített. Az ő irtásából egy barázdát sem szabad elvenni. De ígéret szerint ol4 „Zum anderen sollen sie wiederum dahin bauen, wo das Ort vorher gestanden ist und siebenzig Hauserwieder dahin stelién und mitguten Leuten wieder besetzen, damit dieHerrschaft, wie auch der Landesfürst keinen Schaden davon /ZŰÍ. " Tafferner A.: i. m. 136-139. p. (III. köt.) 107