Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

nyait Besztercebányán végezte. 1757-ben Kismányokon „Iuvenis Ludimoderator Kismanyokiensis"'-ként szerepelt. Egy adat arra utal, hogy a falu iskolájában egyszerre tanított apa és fia. Valamivel bővebb tájékoztatást kapunk az 1771-ben tanítónak választott Stahl Györgyről. A kismányoki iskolának ekkor már 65-70 tanulóját említik a források.

35 A tanítók évi fizetése ebben az esztendőben 33 mérő őszi és 2 mérő tavaszi gabona, 4 forint és 6 garas készpénz, továbbá minden tanuló után 10 krajcár tandíj járt. A forrás megemlíti, hogy 1720 óta rendezett a tanítókjárandósága. Eszerint a telepítéssel együtt Kismányokon a tanító alkalmazása is megtörtént.

36 A 18. század utolsó évtizedeiben ismerjük Johann Busz, Ernst Esthel, Wilhelm Stahl, Konrád Linde neveit. Valamennyiről annyit tudunk, hogy nyugat-magyarországi német helységekből érkeztek Tolna vármegye településeire. Működésükről azonban nem találtunk feljegyeznivalót. A falu művelődését szolgáló épületek, mint a templom vagy imaház, iskola és paplak építésére a telepítést követő 5-6 év múlva kerülhetett sor. Több forrás egybehangzóan emeli ki, hogy „telepesek rendkívül nehéz anyagi körülmények között éltek és nagyon szegények voltak a viszontagságos hosszú vándorlási út után".

2,1 Az első vályogból készített szalmatetős imaház 1728-30 között épült fel. Claudius Mercy földesuraság a szerződésben ingyen telket és épületfát adott a telepeseknek. Az 1722-1730 közötti időszakban a vallási élet magánházakban folyt. Minden évben tatarozást igényelt a gyenge anyagból készült imaház (Bethaus), s a mellette felállított harangláb. Idejártak hosszú ideig a környék lutheránus jobbágyai istentiszteletre. (1785-ig állott fenn ez az imaház.) Kismányok 35 telekesből és 12 kisházasból álló falu volt ekkor. Elég nagy áldozatot hoztak, amikor 1785. november 2-án lerakták az új templomuk alapkövét, amely 1790-ben került átadásra. Érdekes módon 1801-ben szentelték fel a templomot, s csak azután döntötték le a régi imaházukat (1801. május l.).

38 A19. század elején a település jelentősége csökkent, elvesztette azt a szerepét, amelyet a mikrotérség, az apari uradalom egészében játszott, mint protestáns articularis hely. Valamennyi filiája önállósodott a századforduló táján.

39 35 Piringer nemesember volt. MEEL Bp. V. 49. p. 124-1751. 36 Lásd rá vonatkozóan: MOL Egyh. anyakönyvek. Bikács. Esketési ak. 1757. február 22-i bejegyzést. Piringer család (felesége Katalin Wurm) Hesszenből 1760-ban Gyönkre, 1776-ban Paksra került, tanítóként működött ott is. 37 GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. Jegyzetek m/1.1722. évi hesszeni betelepülésre vonatkozó iratmásolatok. 38 TMÖL Conscriptio Domestica 1750., 1778. Továbbá: „A Tolna-Baranya-Somogy ág. hitv. evang. egyházmegye és gyülekezeteinek krónikája. 1713-1781-ig." Gyűjtögette Schmidt János györkönyi ev. lelkész. IL köt. 133. p. (Kézirat) 96