Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

wálder lelkész működött. A hallei egyetemre 1707-ben iratkozott be.

20 Varsádról, Majosról elűzték az ellenreformációs akciók során, és így került Gyönkre a magyar lutheránus gyülekezethez. Gyönkön a betelepítés után érdekes módon két lutheránus közösség működött: magyar és német, külön paplakkal és vele egybeépített imaházzal. Az egyenetlenség és viszálykodás a falu békéjét évtizedekig feldúlta. E helyzetre utalt, hogy az 1730-as években, amikor Dénes István nemes prédikátor nyugalomba vonult, a magyarok nem hívtak lelkészt, hanem Vajda Imre kiszolgált katona személyében „mestert"és nótáriust tartottak, akit a vörös katonaruhája miatt a nép egyszerűen „vörös nótáriusnak" evezett. Ő nem csak tanította a gyermekeket, hanem a templomi énekeket is oktatta, sőt prédikációkat olvasott fel, de az úrvacsorát az ilyenkor a faluba érkezett szentlőrinci esperes Bárány György osztotta. A német gyülekezettől semmilyen segítséget nem fogadtak el, igaz Vajda Imrével meg voltak elégedve, mert több bejegyzést találtunk egyházi levéltári iratokban róla, ahol mint rektort említik és „dicséretre méltó férfi" (laudatus) jelzővel illették.

21 1740-ig a német és magyar lakosság érdekellentétei miatt a szembenállás fokozódott, ami nem csak vallási okokra vezethető vissza, „hanem a telkek elosztása miatt támadt birtokviszályokra, amely következtében a később érkezők előnytelenebb helyeket kaphattak." 1740-ben választottak újra lelkészt úgy, hogy már a lutheránus egyházkerületi felsőbbség is beleavatkozott az egyházközség ügyeibe, de a vármegye is „...megparancsolta, hogy nem engedi, hogy egy helyen egyszerre két evangélikus lelkész is működjék...erre a vármegye nem asszimilációs vagy politikai, hanem tisztán vallási célok miatt volt kénytelen beleavatkozni a gyönki ügyekbe...Kelemen Márton mindkét eklézsiát gondozta... és mind a németek, mind a magyarok anyanyelvi igényeit figyelembe véve rendezte az istentiszteleteket és a tanítást. "

22 A német és magyar lakosság között a torzsalkodás azonban nem szűnt meg, s a század végéig - noha nagy műveltségű és erélyes prédikátoraik voltak - a békétlenség jellemzi a falut. 1775-ben a templomépítés körül újabb viszály robbant ki a magyar és a német lakosság között. A vármegye ugyanis képtelenségnek nyilvánította, hogy ugyanazon helységben két temploma legyen egy vallási felekezetnek. 20

Schwarzwálder Jeromos több tolnai egyházközségnél teljesített szolgálatot. Szülei hesszeni eredetűek, ő Körmöcön született. A hallei egyetem indexébe „Cremniciensis"-nek van bejegyezve. A hallei egyetemen tanuló magyarországi protestánsokat Schmidt-Tomka Gusztáv gyűjtötte össze, így ismert valamennyi Tolna megyei protestáns lelkész, aki ott tanult. Schmidt-Tomka Gusztáv jegyzeteit lásd: Gerlingeni Városi Könyvtár és Levéltár. Schmidt-Tomka-hagyaték. Jegyzetek. I. csomag. 151-159. 21 Vajda Imre működésére rendkívül részletesen utal Schmidt János: A Tolna-Baranya-Somogy ág. hitv. evang. egyházmegye és gyülekezetek krónikája 1713-1781. (Kézirat) c. írásában. GVKL Vl/a. 37-40. p. 22 Kelemen Márton az első közös lelkésze Gyönknek; 1740-ben választották meg a német és magyar hívek. Pozsony megyei Pásztoriban született 1707-ben. Iskoláit Sopronban és Győrben végezte. 1732-ben avatták lelkésszé. Életére részletesen gyűjtött adatokat Schmidt János. Gerlingeni Városi Könyvtár és Levéltár Tolna-Baranya-Somogy... egyházmegye krónikája. 37-49. p. (Kézirat) 63