Tolna Megyei Levéltári Füzetek 5. Tanulmányok (Szekszárd, 1996)

Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században • 5

wálder lelkész működött. A hallei egyetemre 1707-ben iratkozott be. 20 Var­sádról, Majosról elűzték az ellenreformációs akciók során, és így került Gyönkre a magyar lutheránus gyülekezethez. Gyönkön a betelepítés után érdekes módon két lutheránus közösség működött: magyar és német, külön paplakkal és vele egybeépített imaház­zal. Az egyenetlenség és viszálykodás a falu békéjét évtizedekig feldúlta. E helyzetre utalt, hogy az 1730-as években, amikor Dénes István nemes prédi­kátor nyugalomba vonult, a magyarok nem hívtak lelkészt, hanem Vajda Im­re kiszolgált katona személyében „mestert"és nótáriust tartottak, akit a vörös katonaruhája miatt a nép egyszerűen „vörös nótáriusnak" evezett. Ő nem csak tanította a gyermekeket, hanem a templomi énekeket is oktatta, sőt pré­dikációkat olvasott fel, de az úrvacsorát az ilyenkor a faluba érkezett szentlő­rinci esperes Bárány György osztotta. A német gyülekezettől semmilyen se­gítséget nem fogadtak el, igaz Vajda Imrével meg voltak elégedve, mert több bejegyzést találtunk egyházi levéltári iratokban róla, ahol mint rektort emlí­tik és „dicséretre méltó férfi" (laudatus) jelzővel illették. 21 1740-ig a német és magyar lakosság érdekellentétei miatt a szembenállás fokozódott, ami nem csak vallási okokra vezethető vissza, „hanem a telkek elosztása miatt támadt birtokviszályokra, amely következtében a később érke­zők előnytelenebb helyeket kaphattak." 1740-ben választottak újra lelkészt úgy, hogy már a lutheránus egyházkerületi felsőbbség is beleavatkozott az egyházközség ügyeibe, de a vármegye is „...megparancsolta, hogy nem engedi, hogy egy helyen egyszerre két evangélikus lelkész is működjék...erre a vármegye nem asszimilációs vagy politikai, hanem tisztán vallási célok miatt volt kényte­len beleavatkozni a gyönki ügyekbe...Kelemen Márton mindkét eklézsiát gon­dozta... és mind a németek, mind a magyarok anyanyelvi igényeit figyelembe véve rendezte az istentiszteleteket és a tanítást. " 22 A német és magyar lakosság között a torzsalkodás azonban nem szűnt meg, s a század végéig - noha nagy műveltségű és erélyes prédikátoraik vol­tak - a békétlenség jellemzi a falut. 1775-ben a templomépítés körül újabb viszály robbant ki a magyar és a német lakosság között. A vármegye ugyanis képtelenségnek nyilvánította, hogy ugyanazon helységben két temploma legyen egy vallási felekezetnek. 20 Schwarzwálder Jeromos több tolnai egyházközségnél teljesített szolgálatot. Szülei hesszeni ere­detűek, ő Körmöcön született. A hallei egyetem indexébe „Cremniciensis"-nek van bejegyezve. A hallei egyetemen tanuló magyarországi protestánsokat Schmidt-Tomka Gusztáv gyűjtötte össze, így ismert valamennyi Tolna megyei protestáns lelkész, aki ott tanult. Schmidt-Tomka Gusztáv jegyzeteit lásd: Gerlingeni Városi Könyvtár és Levéltár. Schmidt-Tomka-hagyaték. Jegyzetek. I. csomag. 151-159. 21 Vajda Imre működésére rendkívül részletesen utal Schmidt János: A Tolna-Baranya-Somogy ág. hitv. evang. egyházmegye és gyülekezetek krónikája 1713-1781. (Kézirat) c. írásában. GVKL Vl/a. 37-40. p. 22 Kelemen Márton az első közös lelkésze Gyönknek; 1740-ben választották meg a német és ma­gyar hívek. Pozsony megyei Pásztoriban született 1707-ben. Iskoláit Sopronban és Győrben végez­te. 1732-ben avatták lelkésszé. Életére részletesen gyűjtött adatokat Schmidt János. Gerlingeni Vá­rosi Könyvtár és Levéltár Tolna-Baranya-Somogy... egyházmegye krónikája. 37-49. p. (Kézirat) 63

Next

/
Thumbnails
Contents